AOTD on

Tool - Ænima

Sosem voltam nagy toolos, nekem ők egy kicsit tool lilák, toolművészkedik ezt az egyszerű műfajt, amit metálnak hívunk, néha toolzásokba esve, ami tool sok számomra. Na, ennyit akartam áldozni a modoroskodás és az obligát szóvicceskedés oltárán.

Sajnos amúgy tényleg nem élem kellő mértékben a Toolt, ez ügyben a Porcupine Tree-hez tudnám hasonlítani őket. Agyilag megvan, amit csinálnak, tisztelem is a totális különállásukat, kuriózum a zenéjük, hát még mennyire az volt, amikor indultak, a 90-es években. A túlművészieskedés is inkább az utóbbi albumaikra igaz. Mára fogalom lett a nevük, tengernyi a követőjük, a másolójuk, de semelyikük sem ér a nyomukba, a közelükbe se. És akkor itt van az egyik pont, amin mindig elgondolkodom: bármikor is meghallok valami nagyon toolos zenét, riffelést, tördelt ritmust, a ritka kivételektől eltekintve meglehetősen ideges leszek (tudjátok, bokaviszketés). A Toolt hallgatva ez sosincs így, tehát valószínűleg nagyon vékony az ezzel kapcsolatos tűréshatárom, amin ők még innen, az imitátorok viszont már azon túl mozognak.

A másik problémám pedig még inkább személyes, szubjektív: a Tool nem találja el a szívcsakrámat, emocionálisan nem tudok kellően rákapcsolódni. Márpedig a zene itt dől el. Megint csak kivétel a Lateralus, ott megmozdul belül az a kis valami, ami beindítja a folyamatokat, amiknek a vége a hidegrázás, az álmélkodás, az eksztázis, a katarzis.

Nem írtam semmit az Ænimáról, nem is nagyon fogok, ez pont az a lemez, amin a Tool a - szerintem - legjobb formáját hozza, a kreativitásuk csúcspontja, a népszerűvé válásuk megérdemelt berobbantója, a 90-es éveknek, de talán minden időknek is az egyik legfurcsább, legnyakatekertebb zenéje, amiből mainstream és megérdemelt siker lett (a Lateralus már csak ezt terjeszti ki más irányokba). A Stinkfisttől az Eulogyn, a Hooker...-en át a Pushitig több remek dallal, nem konvencionális felépítésű, ténylegesen előremutató tételekkel, bámulatos hangzással, a metálbandák nagy hányadáétól szimpatikusan eltérő attitűddel. És még humoruk is van, lásd a CD-booklet belső részében a többi "lemezük" borítóját. Csak a szívem nem képes teljes odaadással figyelni a zenéjükre, ez van. 10/8

AOTD off