A sorrend valszeg meghatározó az egyéni szimpátiák kialakulásában.  Például meglehet objektíven nem pont a Killers a legnívósabb Maiden album, de hát a First pozícióból már senki és semmilyen körülmény nem fogja tudni kimozdítani nálam.

A Zep esetében viszont komolyan azt érzem, hogy tényleg bármilyen szerzeményt eljátszhatnának széles e világon, azt így is úgy a mennyekbe emelnék, akármilyen is az a dal valójában. Mikor Bonham leüti a verőit, Page megpenget két hangot vagy akár Plant hümmüg valami lebilincselőt(ilyenek a szólólemezein is előfordulnak), de természetesen Paul Jones organikusan művészi játéka is kb ugyanez a kategóra. Szóval tényleg úgy vagyok velük(és ebben a tekintetben senki sincs a közelükben sem), bármit csak ők játsszák. Persze ennek az egészen kereknek látszó gondolatmenetnek simán ellentmond, hogy a Presence, meg a Coda már egy alapvetően más kávéház és az In Trough The Out Door is inkább egy 10/10 és nem ezres mint a Firs Six Albums.