„Valóban létezik a Mennyország és a Pokol?” – kérdezte a bölcs tanítótól Nobushige.

„Ki vagy te?” – kérdezett vissza Hakuin.

„Szamuráj vagyok.” – felelte büszkén a katona.

„Te szamuráj?” – csattant fel a mester – „Mégis miféle uralkodó alkalmazna téged testőreként? Hiszen olyan képed van, mint egy koldusnak!”

Nobushige hirtelen olyan dühös lett, hogy megragadta kardja markolatát. De még épphogy csak elkezdte kihúzni azt, mikor Hakuin így folytatta:

„Ó, hát kardod is van! A fegyvered is biztosan túl tompa ahhoz, hogy levágd vele a fejem.

”Nobushige ekkor kirántotta a kardját és a magasba emelte.

„Itt nyílnak a Pokol kapui.” – szólt ekkor nyugodtan Hakuin.

A szamuráj azonnal megértette a mester szavait, visszatette kardját, majd fejet hajtott.

És itt nyílnak a Mennyország kapui.” – mondta Hakuin.

[forrás: Reps & Senzaki: Zen Flesh Zen Bones]

 

  

Csak azért kerestem elő neked ezt a koant, mert ez a sztori - virtuálisan és más-más szereplőkkel - de mégiscsak megtörtént.

 

Persze a keresztény kultúrában is létezik ez a bölcselet.

"To err is human. To forgive: divine". Azaz Tévedni emberi (dolog). Megbocsátani: isteni (kegy).

 

Mindegy, no.

Majd egyszer rájössz!