"Mondom ÉRTELMILEG !!! egyértelműen kötődik a szem a fényhez hiszen egy fényérzékelő szerv"
A fényérzékeléshez nincs szükség szemre, a szem egy képalkotó szerv, függetlenül attól, hogy vannak benne fényérzékelő receptorok. Épp ezért nevezik a LÁTÁS szervének.
Tehát fogalmilag sokkal közelebb áll a látáshoz, mint a fényhez.
De ez mindegy is, mert a mi szempontunkból mindkét kapcsolata közömbös. Sem a fény, sem a látás nincs semmilyen tartalmi kapcsolatban a szemmel.
A FÉNY szót Te hoztad ide, nem igazán tudom, mi okból tetted.
"A szem igen kötődik ÉRTELMILEG !!! a látáshoz, a fényhez, a képalkotáshoz, a formája okán a gömbölyűséghez meg ami még épp eszünkbe jut logikusan róla. "
Ha az értelmi kapcsolatot így gondolod, akkor OK. Fogadjuk el, hogy Te ezt értelmi kapcsolatnak nevezed.
Viszont mi TARTALMI, azaz jelentésbeli kapcsolatokra fókuszálunk.
A SZEM és a FÉNY közt nincs ilyen kapcsolat.
Más.
Ma újragondoltam a SZEM gyök kialakulásának menetét, mert sehogyan sem állt össze a kép. Ugyanis a SZEM (látás szerve) hangjainak jelentése és a gyök jelentése ((emberi) szem) közt nem találtam semmilyen érdemleges kapcsolatot, pontosabban fogalmazva, nem lehet a hangok jelentéséből levezetni a (z emberi) SZEM eredetét.
Viszont biztosra vehető a gabonafélék és bogyós gyümölcsök, valamint a SZEM alaki hasonlósága.
Sőt, több gyümölcs is tartalmazza ezt a SZ(E) gyököt? szeder, szamóca...
Továbbá a SZ(e) gyök több, növénnyel kapcsolatos szavunkban is megtalálható (szár, szál, széna, szalma, száraz, szegfű, szömörce, szil...)
És a gyümölcsszedés szavaiban is rendre előfordul: Szakít, szed, szemezget...
Mindezekből arra következtettem, hogy a SZEM nem az emberi/állati szemre vonatkozott először, hanem a bogyós növényekre, amikkel az őseink táplálkoztak nap, mint nap.
A bogyós gyümölcs gömbölyű alakja később ihlette a szóalkotót arra, hogy a látószervet is SZEM-nek nevezze.
Tehát a sorrend így alakul: Bogyós gyümölcsök » látó szerv, és nem fordítva, ahogy tegnap leírtam.
