AOTD on

Rolling Stones - Tattoo You

A Stonest összességében továbbra sem értem, még a közmegegyezéses legnagyobb lemezeitől sem tudok hasra esni, az egyetlen Beggars Banquet kivételével. „Ez a Tattoo You is maximum korrekt. Ahhoz képest, hogy különböző időkből érkeztek a dalok, egységes a képe, ami egyébként pontosan jelzi, mennyire kevés oldala van a zenekarnak. Vagy még mindig nem hallottam tőlük az igazi finomságokat, bár ezt kétlem.”

Az idézőjeles részt az A-oldal hallgatása alatt írtam, nem is számítottam már komolyabb izgalmakra, aztán jött a meglepetés. Nem tudom, miért ez volt a koncepció, de a kevésbé rockos B-oldal végre valami mást mutat, és ez a más nekem sokkal jobban tetszik. A soulos Worried About You a hangulatos gitárszólójával mintha valami jeladás lenne, onnantól sorakoznak a mélázósabb (Tops, No Use...), „kísérletezősebb” (Heaven), tulajdonképpen langyosabb, számomra mégis érdekesebb darabok. A Waiting... pedig valóban még egy kis katarzist is hoz zárásként.

A-oldal 5, B-oldal 8-9. Ha a vége jó, attól még ez esetben nem minden jó, a pontszám viszont annak szól, hogy ezt a B-oldalt, na, ezt még tuti sokat fogom hallgatni. 10/8.

James - Laid

Nem tudom, mi történik a Gép belsejében, ezt a lemezt meg hosszú idő után pont alig egy hete szedtem elő. Igazi békebeli brit - nem mainstream - popzene, a James karrierjének egyik csúcsteljesítménye. Elég eljutni a második trackig: akiben ez a lüktető, majd az egyszerű repetitívségével együtt is egyre nagyobb ívbe hajló és eksztázisig fokozódó Sometimes semmit sem mozdít meg, az nyugodtan skippelheti is az egész albumot. Egy RYM-es felhasználó sztorija szerint Tim Booth, a James énekese mindig arra vágyott, hogy a színpadon haljon meg, miközben ezt játsszák, és belé csap egy villám (lásd az apokaliptikus szöveget). Akár igaz, akár nem, az biztos, hogy a 90-es évek egyik legnagyobb slágere - lehetett volna, ha az Oasis, vagy a Pulp, vagy hasonló kaliber írja meg. Ilyen minőségű szám nincs több a lemezen, azonban a maradék sem maradék. A producer Brian Eno volt, aki pár dalban játszik és vokálozik is. Változatos, tartalmas, szórakoztató, egyáltalán nem sekélyes popzene, klasszis teljesítmény. 9-be hajló 10/8

AOTD off