az óra idegesítő pattogása
pokot tüzét idézte az öreg falon,
hogy a múló idejét mindenki lássa

vénhedt léptek ropogtak a havon
öreg lábak próbáltak fiatal nyomokat
mindhiába, a boldogság múló hatalom

mikor erődben suhanó gondokat
még nem érezted valódiaknak,
nem pattant ki ilyen gondolat

de mikor a lábak is már megrokkannak
előfurakodik a mélyből a kérdés
melyre az idő visszhangjai válaszolhatnak