"és onnan lehet tudni, az a valószinűbb, h az eredeti S, noha a súrol és szúr egy tőről fakad, de s-re és z-re vált szét"

Utólag nehéz megállapítani az elsődlegességet két rokon hang között, hiszen a hangképző szervek fejlődéstörténetéből ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, s abból sem mindig, hogy melyik hangra volt korábban szüksége elődeinknek.

A mássalhangzók zöme hangutánzó, az SZ is és az S is.

Az előbbi a sziszegéshez, a szélhez köthető, ezek veszélyt, kellemetlenséget jelentettek, tehát fontos volt elődeink számára, hogy megnevezzék. Az utóbbi ugyancsak a szél hangja (süvít), s ez a hang az alapja a sír gyöknek is. Továbbá ilyen, vagy hasonló hangot ad ki két egymáson elmozduló szilárd tárgy. (súr(lódik)) Ez a hang is korán kialakulhatott, de miután a jelentése nem vonatkozott közvetlen veszélyre, így későbbinek tartom.

Szerintem az Sz hang kiejtése egyszerűbb, ezért is  régebbinek lehet tekinteni.

A Z hang a repülő bogarak, rovarok hangját utánozza, az előbbi kettőnél bonyolultabb a képzése és a hozzáadott jelentése akár a rovarokra, akár azok mozgására értették kisebb jelentőséggel bírt őseink életében, ezért később is jelenhetett meg ez a hang.

(a súrol s-es változatainak földrajzi elterjedése is ezt a következtetést sugallja)

Ami azt az előbbiekben elmondottakat igazolja, hogy többféle rokon hang létezett, s ezeket vagy ide, vagy oda sorolták az abc megjelenésével.

Már a hozott példáidban is legalább kétféle S hang szerepel.

Ez egyébként az SZ hangra is igaz... Ott sem tisztán magyar Sz hangot hallani mindenütt.