Egy rövid pihenő után elindultam vacsorázó helyet keresni. Már akkor igen élénk volt a város mindenütt. Egy barátságos mellékutcában akadtam rá arra helyre, ahol finom vacsorámhoz nagyon finom bort ittam. Először választottam vörösbort, amióta Triesztbe érkeztem. A friuli fehérborokat már kipróbáltam, és nagyon bejöttek, de a vörösboruk mindent vitt.

Utazásaim során én már végig kóstoltam Olaszország borait. Azt tudtam, hogy az északon termett borok nagyon jók, de most egyszer-s-mindenkorra letettem a voksomat az itteni borok mellett. A Brindisi környéki borok jöttek még be nekem ennyire.

Vacsora után levezetésül még egy búcsú séta az alkonyban. Amikor besötétedett leültem a Canal Grande tenger közeli végében egy teraszra még borozni. Hangos zene és fergeteges tombolás hallatszott a csatorna túlsó végéről. Élő zene szólt, még hozzá a 60-as, 70-es évek együtteseitől: volt ott Pink Floyd,,  Crosby, Stills Nash and Young, Beatles, Led Zeppelin etc. Oda mentem, és láttam, hogy egy velem egykorú tagokból álló lelkes zenekar játszik örömzenét a hasonlóan lelkes közönségnek. A közönség nem csak nosztalgiázó 70-esekből állt, hanem fiatalok is ott tomboltak. Amikor vége lett a műsornak a zenekar tagjait ott szórakozó fiaik ölelgették, gratulálva nekik a remek performanszhoz.