Kis Novarock: eddig voltam autóval, voltam vonattal, most busszal mentem. Az biztos, hogy kényelmes, hátránya, hogy délután fél kettőkor már a fesztiválterületen voltam, amikor még csak helyiérdekű előadók produkálták magukat Jürgen Klinsmann ékes nyelvén. Szerencsére volt árnyékos hely biztonságos távolságban a színpadoktól. Apropó színpadok: amikor legutoljára jártam, a harmadik színpad teherautóplató-méretű volt a két nagy színpad között, de mostanra messziről is jól látható méretűre hízott. Az első zenekar, amit megnéztem, a P.O.D. volt, ami őszintén meglepett, hogy aktívak még. A slágereik még 20-25 év után is jók, de a többi feledhető volt, meg valami technikai problémával is küzdöttek.

Büfészünet után a színpad felé menet azt láttam, hogy topless hölgy üldögél a barátai között és cseveg velük - ez már jelezte, hogy Steel Panther koncert lesz :-) Sokaknak nem jön be az altesti humor, a sok szöveg, a hajmetál-nosztalgia, de szerintem k*rva jók voltak, én végigvigyorogtam a koncertet. Ha jól számolom, negyedszerre látom őket és ugyan volt egy csomó ismerős vicc, de volt bőven új is. A zene továbbra is zseniális, nagyon sok témájuk simán felférne a 80-as években milliószámra eladott lemezekre (OK, néhány téma konkrétan ott van azokon a lemezeken). És persze csöcsből sem volt hiány :-) De amikor az Asian Hooker-re felhívott ázsiai lányka tánc közben elbotlott a színpadon, Michael Starr egyből ugrott, hogy felsegítse, szóval látszik, hogy ez csak image.

Utánuk jött a Body Count. Ugyan a korai Body Count albumokon volt olyan eszmeiségű dal, ami nem tér el annyira a Steel Panther-től, de most nem ezeket vették elő. A Raining blood-os nyitás felpörgette a közönséget, de utána kicsit mintha leült volna a buli, az új albumra készülő számok nem jöttek be nekem annyira. Ice-T rasszizmusellenes szövegével teljesen együtt tudok érteni, de amikor azt mondja, hogy bárcsak lenne olyan, mint a Purge filmben, hogy egy éjszakára szabad a gyilkosság, meg hogy nincs olyan, hogy toxikus férfiasság, akkor azért felszaladt a szemöldököm. Mondhatja, hogy ő nem dicsőíti az erőszakot, csak a környezetében történő dolgokat szövegeli meg, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ezt csinálja. Itt nem éreztem olyan kikacsintást, mint amikor Satchel arról magyaráz, hogy mennyi kokaint fogyasztott. Az sem tűnik jó ötletnek, hogy a kb. 8 éves lányát arra biztatja, hogy ha bullying áldozata, akkor azzal fenyegetőzzön, hogy le fogja lőni az illetőt... Ettől eltekintve azért jó volt a buli, Ernie C tisztára úgy nézett ki, mint Chuck Berry és örülök, hogy láthattam őket. Az örömbe csak az az üröm került, hogy a koncert fele közben elkezdett esni az eső...

Alice Cooper előtt elállt az eső (mintegy beetetve, hogy nyugodtan ott lehet maradni a színpad előtt - de különben is, eddigre minden fedett helyen heringként tömörültek az emberek). Három gitáros, három különböző karakter (dögős szőke csaj, egy Keith Richards- és egy Mick Mars-hasonmás) hiba nélkül játszottak, sorban jöttek a slágerek, főleg a korai klasszikusok és a 80-es évek végi másodvirágzás sikerei, de Alice érdekes módon nem nagyon kommunikált a közönséggel. Mintha színházi előadás lett volna, egyszer-kétszer említette Ausztriát, de ennyi. Az eső meg közben újra eleredt és meg is erősödött, hamarosan feladta a cipőm, majd az esőkabátom is reménytelen küzdelmet. A koncert vége felé körbenéztem és meglepve láttam, hogy eltűnt a tömeg - nem mondom, hogy egy falunapon is ciki lett volna az a nézőszám, akik megvárták a School's Out-ot, de a színpadról eléggé demoralizálható lehetett a majdnem üres nézőtér. Persze ennek semmi nyoma nem volt, abszolút profin játszottak.

Utána jött a kisebb feketeleves, mert a fesztivál területén a sötétben random helyeken állt bokáig érő víz, onnan kellett kijutni a gyülekezőhelyre, megvárni a buszt, de úgy néz ki, megúsztam megfázás nélkül. Ami még meglepett, hogy a főattrakció a Maneskin volt, mentek tinilányok is, ez néz ki a jövő nagy bandájának(?).