AOTD-k On

 

 

Extreme – Pornograffitti

 

Párom nagy kedvence. Naná, hogy Nuno miatt, aki mondhatni a férfiideálja (én meg kábé mindenben az ellentéte, de hát ilyen igazságtalan az élet 😊). A totális thrash/death/grind szentháromság őrületem kellős közepén megjelent NYÁL lemezt természetesen meghallgatni sem voltam hajlandó akkoriban, hanem csak jó másfél évtizeddel később, akkor is csak muszájból. Túllépve a tinédzserkori zsigeri tiltakozáson persze be kellett látnom, hogy közel sem hallgathatatlan cucc, csak nem az én világom. Ízes, profin megírt és tálalt rockzene, értem én, hogy be is kajálták a tömegek, de én ma is túllépek ezen szívfájdalom nélkül. Autókázáshoz, nyaralós vízparti lazuláshoz nem rossz, de magamtól biztosan nem teszem lejátszóba. 10/5

 

 

Helloween – Rabbit Don’t Come Easy

 

Az „újkori” Helloween számomra legjobb (és maximális) teljesítménye, a The Dark Ride után nekem ez egyértelmű csalódás volt, ma sem tudok érte lelkesedni. Lehet, hogy 2003-ban a stílus gyöngyszemének számított a Just a Little Sign, két évtized távlatából azonban nem nevezném mágikus pillanatnak. Inkább olyan dalok tetszenek innen, mint az Open Your Life, a Liar vagy a Sun 4 the World (maharadzsás fikcsi rulez!). Ezután tényleg elengedtem a dolgot, ha jön ki új Tökfej lemez meghallgatom és minden tiszteletem Weikié, hogy ennyi idő után is életben tartja a csapatot és végül is jól fut a szekerük, de utoljára a 7 Sinners volt az, ami valamennyire tudott érdekelni hosszabb távon. 10/6

 

 

AOTD-k Off