Udinében az állomáson szerettem volna várostérképet vanni, de az nem volt. Viszont a jegypénztárnál be tudtam írni a telefonomba a visszafelé menő vonatok időpontjait. Igy pontosan be tudtam lőni azt a vonatot, amit még el akarok érni, és nem kell esetleg egy órát is az állomáson várakoznom. Térképszerzéssel próbálkoztam még a szemben lévő buszos jegyirodában, de nevetve a netet ajánlották. Ugyanis semerre nem találtam egyetlen informatív táblát sem merre induljak. Sejtettem, hogy az állomással szemben lévő széles utca vezethet be az óvárosba. De az onnan még messze volt.

A II. vh-ban az udinei állomást és környékét bombázás rombolta le, akárcsak Padovában. Itt egy kicsit hosszabban kell menni, amíg beérünk az óvárosi részbe. Ott is vannak olyan új épületek, vagy nem teljes egészében, jelzésszerűen helyreállÍtottak, amik azt mutatják, hogy részleges volt az újjáépítés.

Miközben gyalogoltam a város belseje felé, megálltam egy újságosnál, akinél vásároltam egy leporellő kiadványt, benne a legjelentősebb épületek fényképeivel és rövid történetükkel, és! az utolsó oldalon egy térképpel. Igy haladtam tovább, amíg bara meg nem láttam egy szép kis román templomot, a Santo Stefanot. Körbejártam, de nem volt nyitva. Kiállítóteremként használják, de csak 4-kor nyit. Innen már zegzugos kanyargó utcákon mentem tovább. Egyszerre csak egy nagy román homlokzat és szép rozetta került elém. Bár nem volt olyan szép a környezete, de ebből az utcából érkezve hatásos volt a Duomo látványa. Előtte a téren piac volt éppen. Termelők árulták a finomabbnál finomabb zöldségeket és gyümölcsöket. Inyenc pesztóknál sajnálkoztam, hogy nem vihetek haza egy pár üveggel.