Nekünk csak amolyan "kóbor" erdei cicáink vannak. Imádjuk őket. Mindannyian annyira mások. Bagirának nappal a közelébe sem lehet menni. Csak enni jön, kapkodva eszik, majd tovább is áll. Viszont, ha éjszaka tudjuk rajtakapni az evésen, akkor fel lehet venni, meg lehet ölelgetni, dajkálni. Másnap nappal ismét retteg. :-)

Vadóc is fél, de ha nagyon éhes (nem mindig van), akkor akár két méterre is megközelítve várja, hogy kitegyük neki a kaját. Komótosan, hosszasan eszik. Kicsi tasakos, lefojtva vizes, nagyon híg tejjel, újra tasakos, majd egy kis száraz desszertnek, majd újra tasakos, és így tovább.

Fülöp, fekete-fehér, nagyon öreg kandúr. Annyira öreg, hogy már alig van foga. Évek óta jár hozzánk. Bármikor símogatható, buksizik, "torpedózik". Már a tasakost is nehezen eszi. Régebben nálunk lakott a padláson. De mióta megöregedett, és már nem érzi magát dominánsnak, leköltözött a közeli faluba, és csak enni jár fel hozzánk. A két hete, amíg havonta nem a birtokon vagyunk, a faluban húzza ki. Eszik, kicsit pihen a fáskosárban, majd leballag a faluba.