Piazza Rotonda. Egy kicsi, de nagyon családias tér, 4 különböző méretű terasszal. Oda ültem le, amelyik a legcsaládiasabbnak tűnt. Itt két pohár fehér bor mellett figyeltem a helyiek életét. Az asztalok és a székek olyanok voltak, mint ha valamelyik budapesti romkocsmából hozták volna őket. Mindenki ismert mindenkit. A borhoz kapott rágcsálni való már kevésnek bizonyult, fizettem és elindultam vacsorázni. Egy lejtős ki szűk utcában találtam azt a helyet, ahol remek ételt és italt kaptam – de nem volt olcsó.

Séta haza felé a már kivilágított épületek között. Csodás élmény volt. Újra a part. Eltartott egy jó ideig, mire haza értem.