"A hagyományos felfogást tükröző Magyar grammatika szerint az „egyenként”, „kettenként” főnév, alakja ún. osztóhatározói alak, az „egy-„, illetve „kett-” tőhöz az -nként képzőszerű rag járul (l. a 2000-es kiadás 204. oldalán). A generatív felfogást képviselő Új magyar nyelvtan szerint viszont ezek a szavak nem főnevek, hanem határozószók, toldalékuk tehát képző (l. a 2003-as kiadás 203. oldalán"

 

egy+en, kett+en, hár(o)m+an stb.

 

+n képző "Ezen képzőnek eredeti értelme: levés, vagyis a gyökszó által jelentett valaminek létrejövését, megtörténését fejezi ki."

 

~en, ~an,  helyzetviszonyt jelölő határozóragoknak így világosan értelmezhető kapcsolata van az  - ím, én, ön szavak kialakulásával. A kezdeti nyomatékosító -m névmásképzőből birtokos jelző lett, szintén ebből fejlődve, az a hangalakilag hasonló -n pedig a birtokos kapcsolatot jelentő határozó rag lett.

 

Ezt aztán lehet tovább képezni a már tiszta jelentésekkel: en+ém = enyém = önnönn