A HAL szavunk az állat hullámos vonalú mozgására mutat. (Más víziállatok másként is haladhatnak.)
Hangforrás a
"HHHH-VLLUHH!" (kb.) a hullámverés hangja > *HULL (az esik jelentésű más forrás)
”KULLÓ” > (kullog = dülöngve, billegve megy)
KALLÓ > (kallódó = ide–oda járó)
KA(mpa)LLÓ > (kampalyog → csampalyog → csampalyos → csámpás)
KO(mpo)LLÓ > KOMP (két part között ide-oda járó hajó)
A hal szavunk ugyaninnen, a kalló mozgású fogalmából ered, továbbá különféle halak, és csapongó röptű madarak nevei:
fenékjáró küllő, zöld küllő (harkályféle, hullámos vonalú a röpte)
pirosszemű kele, botos kölönte, (k→g) dunai galóca (kallóca)
(a gomba, gyilkos és légyölő galóca onnan veszi nevét, hogy kalló járást okoz, megtébolyít.
Lásd: TÉR > TÉ(mpe)R-eg > (ténfereg) > (támolyog-tébolyog-tévelyeg)
(k→c) > compó (csampalygó-csampó-compó)
(k→cs) > cselle (a delfin magyar neve), fürge cselle, csüllő (sirályféle)
(cs→s) > süllő, sellő (a vízörvény is)
(A küllő, mint a kocsikerék része, eredetileg valamilyen ide-oda járó rúd, bot lehetett, valószínűleg a kallómalomban a kalapács nyele, amit e célra használtak fel először.)
Több halnév szintén mozgásukra utalóan hasonlóképp alakult:
(imbolygó) ingola,
(bólogató-billegő) balin, kurta baing (balying!), bálna, (törökül a hal: balik) (a bölény ugyaninnen, billegve fut: „billény”), domolykó, eredeti neve tomolykó (támolygó) (lat: thymallus)
