„A csillagászatban az az érdekes, hogy a megfigyelő nem egy pillanatnyi képét, állapotát látja a világnak.

Minél távolabbra néz térben, az elektromágneses hullámok véges terjedési sebessége miatt időben is egyre távolabbra lát.

Így nem kell milliárd évekig végezni a megfigyelést, mert egyszerre láthatók a csillagok, galaxisok különböző fejlődési állapotai, keletkező csillagok, fiatal csillagok, idősebb csillagok, életük végén járó csillagok... és a galaxisoknál is ez a helyzet, sokféle van a katalógusban, 2., és 1. populációs csillagokkal, spirálok, elliptikusak, összeütközők, fiatalabbak, idősebbek...”

Az idézet számomra azt igazolja, hogy a TÉRIDŐ nem egy elméleti fikció, hanem a (fizikai) valóság része. Azzal, hogy egyszerre tapasztalunk különböző létállapotokat, különböző távolságokat, egy közvetítő fényközegnek a segítségével, amely a különböző rezgésállapotokat egyszerre tartalmazza, de a tapasztalás eszközeivel (szemünk, agyunk, detektorok) azok, kiszelektálhatók belőle. Ebből rakódik össze a valóságról alkotott képünk, ami szubjektív, mert (még szerencsére)

nem vagyunk teljesen egyformák. ;-)