"„De 'elképzelhető' egy másik nézőpont is... !

Mégpedig az, hogy amit most látunk 'az égen',
az csak 'kérészéletű' megfigyelési időtartamunk
(pár ezer év... ;) alapján kigondolt rend-szer,
és amiről azt gondoljuk -mert pillanat-nyilag azt látjuk..-,"

.

A csillagászatban az az érdekes, hogy a megfigyelő nem egy pillanatnyi képét, állapotát látja a világnak.

Minél távolabbra néz térben, az elektromágneses hullámok véges terjedési sebessége miatt időben is egyre távolabbra lát.

Így nem kell milliárd évekig végezni a megfigyelést, mert egyszerre láthatók a csillagok, galaxisok különböző fejlődési állapotai, keletkező csillagok, fiatal csillagok, idősebb csillagok, életük végén járó csillagok... és a galaxisoknál is ez a helyzet, sokféle van a katalógusban, 2., és 1. populációs csillagokkal, spirálok, elliptikusak, összeütközők, fiatalabbak, idősebbek...

A megfigyelőnek egy ember életét sem kell évtizedekig végig követnie ahhoz, hoyg tudja, hogy néz ki egy csecsemő, hogy egy kisgyerek, egy nagyobb gyerek, egy serdülő, egy fiatal ember, egy középkorú, egy öreg, egy aggastyán... Mert egyszerre ott van körülötte mindegyik fázisa az emberi kornak, ha jól figyel, megláthatja.