Beszélgettünk erről mi már szerintem itt a topikban, természetesen más művészeti ágakat ugyanúgy érint ez a kérdés, nem csak a zenét. Hamsun öregkorára benácult, Grass fiatalon a Waffen-SS-ben szolgált, Caravaggio állítólag elég kellemetlen fazon volt, még embert is ölt stb., végeláthatatlanul hosszú a sor. Emlékszem, én voltam a leginkább felháborodva, hogy Halford kirúgott valaki kezéből egy telefont koncert közben, kaptam is az ívet tőletek, sajnos nálam ez sem nagyon fér bele (nem ugyanaz a kategória, mint a többi említett, mielőtt valaki belekötne, hülye azért nem vagyok). De persze ettől még simán hallgatok Priestet, olvasom az említett írókat stb.

Pont erre írtam, hogy ha minden zenészt egyenként szigorúan megvizsgálnánk, milyen ember, nem biztos, hogy sokan maradnának a lejátszóban. Szóval - szintén írtam - a flúgosok nálam beleférnek, akik már zenészként, művészként értékelhető pályafutással rendelkeznek, azokkal nincs problémám, vagyis van, de el tudok tekinteni tőle, rá tudok koncentrálni csak a műveikre, aztán hogy emberként mi a véleményem róluk, az más dolog. Szerencsére nem kell haverkodni egyikükkel sem. Tehát pl. a régi Burzumot tudom értékelni Vikernes ellenére is. Mondjuk a börtönös és az utána következő Burzumban már nem is nagyon van mit értékelni.

Értem, hogy Beausoleil nehéz sorsú volt, akceptálom, amiket írtál, nála mégsem találom magamban a késztetést, hogy a zenéjét hallgassam. És egyébként nem érzem úgy, hogy egy gyilkost éltettek, ha jó kritikát írtok a lemezéről, abszolút semmiféle hasonló gondolataim nincsenek, a ti dolgotok, tudomásul veszem, hogy ti ketté tudjátok ezt választani, érdekel is, amiket írtatok, no offense ezzel kapcsolatban, csak saját magamat nem tudom megerőszakolni ez ügyben. Egyszerűen ezzel a háttérrel és körítéssel nem érdekel a pali és a zenéje, ennyi.