Miután Te is a FE/FÖ gyököt tekinted kiindulásnak, mely a gyökök egyik alkotója, így tulajdonképpen egyet kéne értenem veled, de nem tehetem, mert nem vagyok telesen meggyőződve arról, hogy a felsorolt szavak hangsorbeli különbségei csupán a mássalhangzó-vátozásra lennének visszavezethetők. Bár igaz az, hogy a FEL / FÖL gyökök egymás szinonímiái, koránt sem biztos, hogy ez minden esetben igaz. Ti. a magánhangzók jelentését nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni, azok is részei a gyöknek, s nem csak díszítésnek szánta a szóalkotó... Különösen akkor nem, ha a szavak jelentése különböző, és a FEL jelentés sem mindig érződik ki...

Továbbá az F hang jelentése sem tisztázott még, hiszen csupán egyet azonosítottunk be közülük, FE=fel/fől. De ott vannak még a FA, FI, FŰ, FO, hangzásúak is, szintén más és más jelentéssel.

Sok itt a kérdés, és magam is zavarban vagyok, hiszen a FŐ(z) nem hangutánzó, mivel ami fő, az inkább rotyog...

A FO(rog) sem felfelé irányuló mozgás, a FO(lyik) pláne nem. Aki FÜ(rdik) sem felfelé, inkább befelé mozog a vízbe, belemerül. Ami FI(tyeg) lefelé lóg, a FI(nom)-nak nincs iránya, aki FÚ(r) lefelé fúr, aki elFÉ(r) az két tárgy közé kerül,

Összegezve: Nekem is az a véleményem, hogy a felfelé irányultság mindenképp jó megoldás, és ez az F hanghoz kötődik (mert a többi hang más jelentést hordoz).

Ezen kívül még biztosan van más jelentése is az F hangnak, de egyelőre nincs ötletem. Már azzal is gondban vagyok, hogy az F hangnak valamilyen hangutánzó szerepet adjak, amiből ki lehetne indulni, mert nagyon kevés ilyen természetes hang van, talán a FÚ(j)...