Azt gondolom, hogy lehet a tudományt ateista, és teista módon is művelni. A lényeg a tapasztaló és a tapasztalat belső összhangjában, elfogadásában leledzik. Ha minden ember, aki a Földön él, a földközpontú geocentrikus világképből tekint az univerzumra, akkor nem csalatkozik a tapasztalásban. Aki a Holdon szemléli az univerzumot, félre kell tennie a földközpontúságát, mivel számára egy „összezsugorodott”, távoli bolygó lesz a tapasztalat. (egy más helyről való világnézet)

Ha a szentírást vesszük alapnak, a Földre teremtett hívő ember univerzumra kiterjedő tapasztalata geocentrikus lesz, ellentmondás nélkül. De egy Holdon autókázó embernek ez már ellentmondást jelent a tapasztalatával. Még akkor is, ha netán hívő keresztény. Az igazság is csak részben tapasztalatfüggő, nem teljes. Ha a hiányzó részt a hittel pótoljuk, teljes lesz az igazság? Lemondhatunk a tapasztalásról azért, mert folyton hiányunk van belőle?;-)