AOTD on

Bobby Beausoleil And The Freedom Orchestra – Lucifer Rising

Szerencsésen (vagy pechesen, nézőpont kérdése) történtek a dolgok. Úgy hallgattam végig először a lemezt, hogy fogalmam sem volt, ki ez az ember. Pont mire végeztem, akkor láttam Divcsy beírását, csak azután olvastam el, miért is ült börtönben, azaz még mindig ül. Gyorsan el is ment a kedvem. Lehet, hogy nem helyes álláspont, de én továbbra is nehezen tudom elfogadni, ha egy zenész rohadék, a zene mint legmagasztosabb művészet és a gazemberség nálam valahogy összeegyeztethetetlen. Nyilván nem minden zenész angyal, sőt nem is tudunk mindenkiről mindent (addig a jó), de egy ócska gyilkos végképp vörös vonal. Mielőtt bárki jönne azzal, hogy Burzum és Vikernes, igen, Vikernes is egy ócska gyilkos, de legalább mielőtt gyilkolt, zeneileg letett annyit az asztalra, hogy zenészként (is) tudjam értékelni. Beausoleil pedig, azonkívül, hogy rövid ideig együtt lógott a későbbi kitűnő Love zenekar tagjaival, semmi komolyat nem csinált. Aztán a börtönben nyilván megvilágosodott, és kiteljesedett a művészi énje, hát a faszt. Szóval bár annál a bizonyos első hallgatásnál kétségkívül hallottam jó részeket, a háttér ismeretében ezeket én már biztosan nem fogom felfedezgetni. Számomra értékelhetetlen, így nem is pontozom.

Chroming Rose - New World

Az Újság valamelyik ókori számából úgy emlékeztem, a Chroming Rose Németország válasza a Helloweenre (ó, várjunk csak...), de itt inkább power metalt hallok, tehát lehet, hogy keverem valamivel. Mindenesetre Panda fülei bizonyára csillognának, ha hallaná, ő szokott ilyesmiket szeretni. (Korai) Queensrÿche, Crimson Glory, Ivanhoe, ilyesmiket hallgathattak sokat, meg persze van itt Judas Priest is, sőt még egy kis gunsos húzás is, mégis leginkább prog. power metalnak mondanám. Amúgy sokkal rosszabbra számítottam, teljesen jól elvoltam vele, valószínűleg főleg az átlagnál több nyugis, akusztikus rész és a komplexebb dalszerkezetek miatt. Ha még jobban ráfeküdtek volna az énektémákra, akkor olyan titkos kis gyémánt lehetne, mint a Heir Apparent zenekar Graceful Inheritance lemeze, amit nem győzök eléggé ajánlani a stílus szerelmeseinek, meg is hallgatom most. 10/7

AOTD off