Nos, ami a steampunk műfajt illeti, próbálom ismertetni. Azon az alapfeltevésen nyugszik, hogy mi lett volna, ha a viktoriánus korabeli Angliában már ismerik a mégoly kezdetleges számítógépet. Ez nem is olyan képtelenség, mint ahogy elsőre látszik, elvégre a szövőgépek lyukkártyával dolgoztak, és már ott volt az ős-programozó, Ada Byron. igen, a költő lánya. Viszont a viseletek azért megbotránkoztatnának egy ekkor élt hölgyet, mert pl. a nők övén van egy karika, oda akasztják be a szoknyájukat, ha akadályozná őket a mozgásban. Igaz, az idő ott sem állt meg, a divat változik. A fűző hölgyek-urak részére kötelező, a férfiaknak a kalap, mi több, cilinder erősen ajánlott. Bőr és fém ékszerek, ez utóbbiak órakerékből, esetleg nyomtatott áramköri részekből készülnek. A stílusos ruhák készítéséhez erősen ajánlott a bolhapiacok, illetve a turkálók rendszeres látogatása, no meg elég sok varrnitudás.

Egyszóval egy sajátos szubkultúra, az ezt követők remekül érzik magukat egymás társaságában, és én is jól éreztem magam, remekül szórakoztam. Hallottam egy érdekes előadást a fűző történetéről, korabeli divatképekkel és remek karikatúrákkal illusztrálva.

Ráadásul megtudtam, hol van a Dürer-kert, bár nem hinném, hogy sokat látogatok oda.

Van atom, illetve gőzpunk is, de ezt most nem részletezem. Két, elég jellemző film van, ami ebbe a műfajba illeszthető, a Vadiúj vadnyugat, és egy sokkal jobb, a Nick Carter Prágában.

Úgy tudom, van néhány bágyatag kísérlet a magyar irodalomban olyan történet, ami a dualizmus kori országban játszódik, de nem lehet sok.