jel (gör. szémeon, lat. signum): tág értelemben figyelemfelkeltő, kapcsolatteremtő eszköz (→jeladás); szoros értelemben személy vagy tárgy sajátosságát kifejező motívum (vö. a magyarban a jelző szó jelentésével). -

1. a filozófiában bármely tárgy, személy vagy esemény, amely a valóság egy másik, konkrét részére irányul, fölidézi és előhívja azt.

A ~ metafizikai alapja a teremtés rendjében van, mely szerint az érzékelhető világ egésze (kozmosz) és minden részlete egy szellemi természetű őskép mása. - Fajtái. A tökéletes ~ önmagában is jelent valamit: ilyen pl. A név.

 

Az üdvtörténet nagy eseményei ~jelek (Egyiptomból való szabadulás, Jézus születése, föltámadása). Sajátos jelek a prófétai cselekedetek.

4 A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment. (Mát 16:4).

 

A jelek teol. tartalma →János evangéliumában teljesedik ki.

 

  2020.10.12 óra16,45p  Személy vagy esemény, amely a valóság egy másik, konkrét részére irányul, fölidézi és előhívja azt.

 

János evangéliuma 10. fejezet: (1-17,20, 22-24, 42, 45,v)  

Az ÚSz-ben Jézus, a jó pásztor . 3 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. (Ján 10:3 )

 

A hitben kitartónak új jelet ad, amit csak az ismer, aki kapja.

 

17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2:17,)

 

2012. 3. 29 .óra.11. Efézius: 1-21 v. (1-21)

  14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; 15 tőle származik minden közösség az égben és a földön. (Ef 3: 14-15).