"Miből gondolod, vagy csak úgy hasadra ütöttél? Ha állítasz valamit igazold is valamivel..."
--------
Nem tudjuk mikoriak, úgyhogy te is csak a hasadra ütöttél. Te sem tudod igazolni.
Ha ugyanolyan ősi is lenne, mint a sötét és a világos, akkor is a felső erő színe a fehér, mert a FE ősgyök oda helyezi. Pont oda, ahová a fej szavunkat. Fentre.
Ám, ahogy montam, a sötét-világos is kimeríti ugyanis ezeket a fogalmakat. Oly annyira, hogy a magyar Vil (világos) szó gyöke megfelel a szláv fehér színnek - bel. Fehérvár jelentése Belgrád.
CzF.: Béla név: "Bélára nézve pedig figyelmet érdemlőnek tartjuk, hogy noha azt némelyek a szláv bél, bjél (= fehér) szótól származtatják, azonban föltalálható ugyanazon gyök a latin bellus, s ettől kölcsönzött franczia bel, olasz bello szókban is, sőt mindezek rokonok a magyar vil elvont gyökkel, melyből világ (lux), régiesen és mai tájejtéssel is velág, továbbá villog, villan, stb. származott Ezek szerint Béla annyit jelentene, mint szép, vagy fehér, villogó (régies részesülővel: villó, viló, vila, és Czech János tanusága szerént egy 1228-diki oklevélben csak ugyan fordul elő Wela = Béla.
Mindazonáltal a Béla egy tipikus magyar név. Ezen is el lehet gondolkodni.
---
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja „igen piros” értelemmel.
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma is fehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete IV. Kötet – A DUNÁNTULI MAGYAR NÉP MŰVÉSZETE (VESZPRÉM, ZALA, SOMOGY, TOLNA) Bakonytól a tolnamegyei Sárközig
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Malonyai-malonyai-dezso-a-magyar-nep-muveszete-1174D5/iv-kotet-a-dunantuli-magyar-nep-muveszete-veszprem-zala-somogy-tolna-118A49/bakonytol-a-tolnamegyei-sarkozig-118A4B/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfTWFsb255YWlfMTE3NEQ1Il19LCAicXVlcnkiOiAiTWVydCBuZW0gcGlyb3MgXHUwMGUxbSBhIG1hZ3lhciBiaWJvciwgaGFuZW0gZmVoXHUwMGU5clx1MjAyNiJ9
Az ősmagyar nyelvben a vi és a bÍ gyök jelentése nagyon hasonló, de kicsit eltérően fejlődtek ki.
A magyar, fehéret jelentő BÍbor szavunknak lehetséges, hogy a BŰv szavunkhoz van köze. Alapfogalomban a bámulási, csudálkozási bá hasonmása, mennyiben titokszerű hatásával bámulatra indít. Rokonai: pű! beh! „Pű, mily csoda dolog ez!“ „Beh szép!“ BŰvÖL = / = BŰbOR = BÍbOR
A VI gyök Ví-Vé-Vá -indulatszavakra mutathatnak vissza, ez lehet a Világ szavunk alapja is. A VI-dám VI-rít, VIrrad szavaink alapján is élénkséget jelent, csak úgy mint a latin virtus, vagy vitus (A villog-villan szavunkban már a pillanat fogalma is társul a fényesség mellé). A Világ szavunk mélynangzós rokon változata a Való - Van.
