"Viszont ha cserélgetni akar valaki mindenképp, sokkal inkább a magánhangzókkal tegye a mássalhangzók közt"
Csereberélni azokat sem lehet, ahogyan példáztad is az U-GAT és É-GET párral, amit bőséggel lehet folytatni:
ver-var-vár-vér, vagány-vágány, töröl-terül-térül-turul-tárul-tarol-torol, lep-lép-láp-lop-lap, sík-sok, ez-az, híd-hód-had, hat-hét-hát-hit-hűt....
Vannak kivételek, ahol előfordul a csere lehetősége, azonban könnyen lehet (sőt, valószínű), ezekben az esetekben mindkét magánhangzó jelentésével azonos értelmű marad a gyök, azaz egymással párhuzamosan mindkét magánhangzó használatban volt.
"ÍV--ÉV--ÓV-ÖV- OV-ális --ÍVELŐS és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek."
Nem, nem és nem! Ugyan abba a hibába esel, mint @Carnuntum. Mindketten az egyik szó/gyök jelentéséből indultok ki, s azt próbáljátok ráerőszakolna más szavakra/gyökökre, s ezáltal próbáltok valamilyen közös eredetet találni.
Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével....
Nem tudom, miért van mindkettőtöknek az a kényszerképzete, (neked ritkán) hogy a szavak/gyökök jelentése közt minden áron valamiféle rokonságot keressen, s főleg ebből a rokoni kapcsolatból vezesse le a szavak/gyökök eredetét, mintha az egyik gyök a másikból született volna.
A szavak/gyökök közti jelentésbeli rokonság értelemszerűen és törvényszerűen kialakul ott, ahol azonos hangok kerültek be a gyökbe, mert az azonos hangok azonos fogalomkört jelentenek és ez a jelentés nyilván bekerült a gyökbe, hiszen azért választották az adott jelentésű hangot.
A gyökök közti jelentésbeli hasonlóságnak egyedül a hangok jelentésének feltárásában van, hiszen ma már nem hangokkal, hanem szavakkal beszélünk, s csak a gyökök rokon jelentése alapján lehet következtetni a hangok jelentésére, arra a hangéra, mely közös a gyökben. Tehát nem a gyökök keletkezésére, hanem a hangok egykori jelentésére kapunk választ a gyökök jelentésbeli hasonlóságából.
Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket
- vagy az első
- vagy a második,
- vagy a harmadik
- vagy az első kettő
- vagy az utolsó kettő
- vagy az első és az utolsó
- vagy mindegyik hang egyezik. Több lehetőség nincs.
Ebből viszont az következik, hogy alapvetően összesen 7, azaz hét fogalom köré lehetne az összes létező gyököt csoportosítani a rokon jelentésük alapján.
És ezt @Carnuntum lényegében meg is teszi. Sőt, még túl is tesz rajta, hiszen ő a különböző hangokból álló gyököket is képes egymással rokonítani...
Szerencsére Te jóval óvatosabb vagy...:
"Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése, külön alkalmazása van a beszédben...
Bingó!!! Erről beszélek, ez a dolgok lényege...
Bónusz:
Kedvenc vesszőparipád a görbeség. Nos, a természetben CSAK görbe dolgok vannak, egyenes nincs egy sem. Görbe a folyó, az ösvény, a fa, a levél, minden, minden görbe. Ezen az alapon minden szó, minden gyök rokonítható lenne egymással. Valamit akkor szokás megnevezni, ha el akarjuk különíteni valamitől, ami nem olyan. Ha nincs mitől elkülöníteni Miután minden görbe, akkor a megnevezésre sincs szükség. A görbe akkor nyert értelmet, mikor már tudtunk (hozzávetőleg) egyenes dolgokat csinálni (falat, kerítést, gerendát...)
Tehát az ennél az időszaknál korábbi gyökökben nem érdemes a görbeség jelentését keresni, mert értelemszerűen nem is volt.
