Nyilván minden kész  hangalakjában a már legpontosabb kifejezés.    Azért vannak hogy fejletten és kifinomultan kommunikáljunk.   Viszont  ha cserélgetni akar valaki mindenképp, sokkal inkább a magánhangzókkal tegye a mássalhangzók közt,  itt sokkal gyakrabban lehet tényleges és valóban szoros kapcsolódásokat találni. 

 

Persze nem olyankor mikor a magánhangzó a kulcs benne.  U-GAT és É-GET   például  másképp nem is működne, és ők egymással sem rokonok.   Ezek csak képzési módra azonosak de nem fogalmilag.  Szerintem ez sokszor össze is van keverve teszem azt Cz-F  cikkeire hivatkozva,  mert ő eleve szereti sorolni a képzésre azonos  mintájú szavakat.   Na de ez nem azonos a fogalmi azonossággal,  és az azért nagyon nem mindegy.  

 

Magánhangzóknál sokkal szabadabb a "buli"  és pontosítja az általánost,  itt sokkal jobban működik a cserélhetőség.  Ami FONTOS :ez ilyenkor nem azonosságot jelent  (hisz épp azért MÁS a hangalak) ,  viszont látszik az erős rokonság vagy minimum elgondolkodtató :

 

CSÚCS,  CSECS, CSÖCS , CSÜCS-örít és stb...     TÁV--TÉV--TOVA -- TEVE ?         PARÁZSOL--PERZSEL--PÖRZSÖL--PORZSOL        KECSES mozgás KICSIS  kifinomult    és a RÁGÓDÁS is RAGADÁS  elvontan és  rágás közben is szorosan összefügg a RAG-adással.   Vagy a VAGány is felVÁG  viselkedésben,  VÁGpont nincs de VÉGpont van,  tán épp ott vágtuk el azért.  

 

Aztán VAS-VÁS-VÉS     ÍV--ÉV--ÓV-ÖV-  OV-ális --ÍVELŐS  és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek.   És ezt sok oldalon keresztül lehetne írni, tele vagyunk ilyenekkel.  Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése,  külön alkalmazása van a beszédben...