A  szóbővítést miért is vitatnám.  A KAR-ból KARD  lesz,  itt balról jobbra toldunk. Ez a KAR megtoldása hangtanilag meg voltaképp a valóságban is azt tesszük.  Az  EGY  szóból meg lehet  HEGY vagy VEGY.  Itt is bővítünk, viszont itt a másik irányba tesszük.  Az EGY  már önmagában is szó. Jobbra toldva mondjuk az EGY+ÉN  EGYÉN

De például az EL  szóból  is  tudunk :   1 .  jobbra toldva  ELÉ     2 . balra toldva  FEL    Az EL  még egy rendkívül tág fogalom,  voltaképp csak annyit tudunk hogy X  dolog   Y  helyre  tart.   Ha ELÉ,  akkor már kicsit beljebb vagyunk,  tudjuk hogy  Z előtt lesz.    Ha FEL, akkor az EL  irányát már legalább tudjuk,  ezzel is BELjebb kerülhetünk.   FEL dologból FEJ  de ennek is az ebben a helyzetben fennálló hasonulás lehet a valós oka.    Így 3 hanggal nem volna probléma,  de toldalékolva a birtokos mód már FELJE,  és ezt bizony írták is így rég ha valaki/valami fejéről volt szó.   Viszont ez úgyis  FEJJE beszédben,  mindenképp így ejtjük ki.  Így jogos a FEJ megszületése.

Az "esztelen"  mássalhangzó cserélgetést  vitatom, mert még ha néha napján meg is történt ilyesmi,  ez még nem ok arra hogy mindent össze vissza átírjunk  erre hivatkozva.  Nálam mindig prioritást élvez  egy szónak a  valódi töve  (néha már ezt sem oly egyszerű amúgy megállapítani), és annak a tényleges hangalakja,  mármint a létező és kimondható  valós hangalak,  a legtöbbször egyébként simán  jó kiindulónak  ez  vagy a mássalhangzóváz.    

A túlzott hangcserélős hozzáállás meg oda vezet hogy egy  FEJsze  szóban  már észre se veszik az emberek az egésznek a fő lényegét, a FEJET.))   Hát nem tiszta röhej ez ?...  Mert szerintem ez elég komikus,  hogy itt a hangalak előttünk, még csak meg sem változott,  szinte ordít hogy vegyük már észre,  erre meg mindenféle  csereberékkel valami mást akarnak  a  szóra citálni erővel.   FEJ a lényege aminek meg a FEL...