PÍRos - FORó

 

Pyrrhus (pɪrəs) - Feuer

 

 

forr A: 1181 ? Furuod [sz.] [szn.] (PRT. 8: 277), de vö. →forrás; 1246/ Forrow [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 81); 1268 ? Furro

 

Abszolut rokon a fenti magyar szóalakkal az ie.: fire, feuer

 

Old English fȳr (noun), fȳrian ‘supply with material for a fire’, of West Germanic origin; related to Dutch vuur and German Feuer .

 

 

Rokonok még szintén ajakhangu f előtéttel forr, v előtéttel: vér, věrěs v. vörös, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög πυρ, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (= pállom, uror, Fabián I.), puraan, purajan, (forrok, u. a.), héber  (exarsit),  (ardor, incendium); franczia brûler, olasz brucciare, brugiare, stb.

 

Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn

 

---

 

Abból is láthatjuk, hogy a magyar őrzi a nosztratikus nyelvet a legjobban, hogy nálunk EGY SZÓBOKORBAN VAN a piros, a pörkölő és a forró tulajdonsága is a tűznek, amiről a többi nyelvben külön-külön nevezték el a TÜZET

 

Szóval csak ne akarjuk hanyagolni ezeket a kapcsolatokat. A magyar nyelvben ez mind benne van!