CzF.:

De ez az ősgyök nem dobást jelent, hanem egy hangot, ami a természetben előfordul és többségében semmi köze a dobás ívéhez. Nem feltétlenül dobástól származik ilyen hang. Dö-rög, dü-höng, di-dereg, dú-l, dó-dol, du-mál, do-ng, da-rál, de-rül...

Tehát a dobás-kép hamis, félrevezető

 

----------

 

Nem kell, hogy minden estben minden jelentéstartomány, amely egy gyökben kódolva van, felszínre kerüljön. Lehet a gyökihletője egy természeti hang is, jelen esetben a DO - DU. Dúdolni, ugye te is szoktál...

Ez egy nagy erejű tompa hang. Ebből lett a dob.  De a dobbanásnak nem a "dob" a gyöke, hanem a DO. Aki dobol, az már elvégez egy mozdulatsort és az is, aki dob.

 

 

DO

 

"gyökeleme számos szóknak, melyek 1-ször valamely tompa természeti hangra vonatkoznak, mint dob (ige s talán név is), dobog, dobban, dong, dongat, dorbézol, dorgál, doroszol, doromb stb. 2-szor valamely domború alakot jelölnek, mint domb, dombor, domó stb."

 

 

---

 

 

 Dö-rög, durrog: Tompa, reszketeg erős hang. Pont, mikor valami előre TÖR, vagy DÖNG az ég, vagy mikor egy doronggal odacsapunk.

 

dobban, dong, dongat: dettó

 

 

dorbézol - tombol, dorombolva dőzsöl (Erős, tompa hangu zörgést csinál)