"...mert egészen egyszerűen a gondolkodásunkba van kódolva az anyanyelvünk logikája. Ez egy tapasztalatokon alapuló rögzített asszociációs logikai háló tulajdonképpen. "

Való igaz, hiszen már a hangok jelentésének alakulása is magában hordozta az asszociáció alkalmazásának szükségességét.

Pl. a Zzzzz hang egy repülő bogár hangjaként aposztrofálható. Nyilván ez volt az első jelentése is, azonban a "bogár" mellett annak mozgása is képbe került, amit szintén ezzel a hanggal jelöltek. Itt jelenet meg először az asszociatív alapokon nyugvó fogalomalkotás lehetőségének legtermészetesebb módja.

Azután a bogár hangjához hasonló jelenségek is bekerültek a kalapba, mint a levél ZIzegése, a szél ZÚgása, az ég ZEngése, más tárgyak ZÖrgése, ZAja. Ide tartozik a ZÚz, a ZEne és sok más, hasonló ősgyök is... (Most csak az első hang az érdekes, azt vizsgáljuk)

 

Ezzel párhuzamosan a bogár mozgásához hasonló, folyamatos, nem túl dinamikus, kissé lágyabb mozgások, cselekvések jelölésére is alkalmaztuk. Így lett belőle jobbára olyan mozgások megjelenítésére szolgáló hang, mely mozgások valamelyik tulajdonsága (vagy több is) megfelelt az eredeti jelentésnek: húZ, híZ, néZ fáZ, máZ..

Ez utóbbi gyökökben kifejezetten mozgásra utal a Z hang, és már egyáltalán nem hangutánzó jelentésű. Valójában ezekben a gyökökben is "igeképző". Azt a fajta mozgást jeleníti meg, ami egykor a Z hangot kiadó bogárra volt jellemző.

 

Később, amikor toldalékolásra is sor került, más mozgásokat is - többek közt - ezzel a hanggal jelöltünk: vajaZ, fogaZ, falaZ, hámoZ... Ezt a toldalékot (ősgyököt) ma úgy nevezzük: igeképző. Még az 'aZ' mutató szóban is! AZ, ami ott mozog, fordíthatnánk mai nyelvre.

 

Más hangok is éppen így fejeznek ki mozgást is: Pl:  R, L, G... de ezek más jellegűek, s olyan igéket lehet velük alkotni (képezni) ahol ez a jelleg dominál.

gyorsan ismétlődő dinamikus, folyamatos mozgásra: túR, fúR, maR, toldalékként: vih-aR, kap-aR, csv-aR , tek-eR.,..

lágy, könnyed mozgásra: széL, száL, daL, haL, toldalékként: szel-eL, száj-aL, láb-aL, in-aL, kar-oL...

kemény nagyobb méretű tárgy szakaszos mozgására: röG, taG, rúG, toldalékként: per-eG, for-oG, puf-oG, hör-öG, zöty-öG...

 

Remélem mindenki felismeri a hangok által képviselt mozgások jellegzetességeit a gyökökben és a toldalékokban egyaránt...

 

Más:

Ismert a pir (tűz) szavunk. Azt a színt, ami hasonlít hozzá, pir-os (tüzes) névvel illetjük, a tűzre (pir-re) asszociálva. Ugyan ezt tesszük, ha valamit pir-ítunk (tüzesítünk) vagy ha valami pir-ul (tüzesedik), és a felkelő nap is "tüzesít" (melegít) amikor pir-kad.

 

A Napról jut eszembe a SÜT gyökszó, aminek S hangja a súrlódó, sercegő és a vele rokon sivító dolgokat hivatott utánozni. (itt is van asszociáció, hiszen a két jelenség hangja nem igazán azonos, csak hasonlít egymásra.) Ez nem ugyan azt a mozgásfajtát jeleníti meg, mint a Z hang, ennek megfelelően szerepel a Sír, Sikít, Sivár, Sík, Simít, Súrol, Sikál, Sereg (forog) Serdül (növekszik), Serceg... szavakban, így a Sül, Süt gyökökben is.

 

Természetesen a gyök első hangjaként nem magát a mozgást, hanem az ott lévő hang által képviselt (jelentő), a mozgásra jellemző  tulajdonságot jeleníti meg, a mozgást (vagy valami mást) az utolsó hang adja.

 

Hiába azonos a "kép" a pirít és a süt (pl. húst) esetében jól látható, hogy a két szó teljesen más kép(ek) alapján, más asszociáció által lett összerakva.

Amikor "képes beszédről" vitázunk, nem a szavak képét kell górcső alá venni, hanem a hangok által megjelenítettet.

Ti. a szavak jelentését ez utóbbiak határozzák meg, és nagy hibát követünk el, ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk.

 

Nos, ezekről  semmit sem tud semmit nem mond a nyelvtudomány, mert halvány fogalmuk sincs róla, vagy ha van is egyeseknek, mélyen hallgatnak róla... - Mert nem illik az általuk felállított hamis képbe.