"Nagyon érdekes (nálam) ez a férfire felnézéses dolog."

 

A legjobban talán egy ütős ellenpéldával tudom ezt illusztrálni.

Volt a feministában egy fanatikus femcsi, aki mindig arról prédikált, hogy a nőnek 'egyenlően, azonos magasságból' kell a férfi szemébe néznie. Neki mindig ezt a képet raktam be okulásul:

 

 

Megjegyzem, ő a nagy egyenlőségmániájával két kudarcos házasságot tudott felmutatni és egy megkeseredett, gyűlölködő életet, míg a 'gonosz hímsovik' boldog házasságban vagy hosszú távú párkapcsolatban éltek.

 

Ja, és ő írta ezt is:

 "Aki "felnézni" akar, az egy adott karakter: a meghunyászkodó, a szolgalélek, a csökkent önértékelésű."

 

Megkérdeztem erről az asszonyt, aki egy kedves és intelligens nő, és igazán nem nevezhető szolgaléleknek. Azt mondta, hogy nagyon lenézi a többi nőt, pedig természetes, hogy egy férfira fel akar nézni, és érezni akarja, hogy az képes biztonságot teremteni érzelmi és anyagi szinten is, és legfőképpen legyen benne valami plusz, ami másban nincs meg. Mert ha nem ilyen lenne, akkor lenézné, és nem tekintené férfinak, hanem csak barátzónás lenne a számára.

 

Ilyen téren nem szimmetrikusak a kapcsolatok, és nem is kell annak lenniük. Engem nem érdekel, mennyit keres a feleségem, nem szempont. Viszont elvárom tőle, hogy a házunk békéjét biztosítsa, adjon stabil érzelmi hátteret a közös életünkhöz, és nem is tekinteném nőnek, ha erre nem lenne képes.

 

Az egyenlőség nem egyformaságot jelent. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanarra van szükségünk. Hiszen a Bibliában is az áll, hogy az asszony tisztelje az ő urát és a férj szeresse az ő asszonyát. Persze, nem árt, ha mindketten kapnak mindkettőből, de érezhető a hangsúly.

 

 

"A kérdés az, hogyha akik fiatal korukban kerülnek össze, ott képes-e a férfi kornak és élethelyzetnek megfelelően lenyűgöző lenni,"

 

Erre van egy személyes sztorim. Gimnáziumban volt egy kiscsaj, pár évvel alattam, aki a fogadott kishúgom volt. Na, vele bő huszonöt évvel később a Facebook hozott össze megint, és beszélgettünk arról, hogy mi van velem, miket csinálok stb. Na ő mondta, hogy ő már akkor látta, hogy vinni fogom valamire és hogy a jég hátán is megélek. De a barátnőm is hasonlóan látta, és szinte mindenkinek volt kis barátnője az osztályban, pedig se menő autónk, se házunk, se állásunk nem volt. Szóval igen, fiatalon nincstelenül is le lehet nyűgözni egy nőt.

 

Innen gondolom, hogy nem csak a kész egzisztencia lehet vonzó egy nőnek, főleg tizenévesen, hanem a potenciál, hogy majd mindezt könnyedén eléri.

És nem csak anyagi jólétre gondolok. Egy tehetséges író vagy festő lehet élhetetlen balfasz, attól még oda lehet érte egy nő és boldogan finanszírozza a napi megélhetést, hogy a mester szabadon alkothasson.