A TÓL-TŐL képzőnk kialakulása.

 

 

A T mint TO álló helyzetet (lásd TÓ, TŐ szavunk)

 

- TÓL/TŐL tehát annyi, mint egy távoli, oTT - levő dologtól való helyzetjelölés.

 

T betűvel csak a helyhez, vagy síkhoz magához kötött mogás képzelhető el: Toporog, tép, tapos, tombol

 

D- vel a dőlést és dülledést jelöljük

 

 

DÚL szavunk nagyon régi és a dől szavunk belőle származott, de valójában egy hatalmas elemi előrefele döntő erőt jelent, tehát pont azt az erőhatást, ami nek a következménye a DŐL szavunk.

 

 

Indúl szavunk az int szavunk analógiájára ennyit tesz, mint IMDÚL (magunktól elfelé hajló induló helyzet) - IM közelre mutató helyzet, amelynek előzménye az EM szavunk.

 

 

CzF.: int: "A régi magyar nyelvemlékekben: imt. Imte azért ennek Simon Péter. És intének ő társoknak. (Tatrosi codex). S épen ezek mutatják főkép az im-től származást."

 

 

ÚESz: indít: A magyarázat feltételezi, hogy a magyar szó belseji n egy eredeti m-ből keletkezett, ez esetleg a d előtti részleges hasonulásként értelmezhető; vö. →bont, →omlik stb.