"Viszont a DOMB  és DOMBORODÁS  fogalma szerintem nem  összetartozó se a rombolással és  a dobással sem."

 

De bizony, hogy van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nyelv képes beszéd, amely az ember személyes tapasztalatain alapul. A mozgással kapcsolatos szavak is, "folyamat képek". Ráadásul a térben történő dolgokhoz hangok, tulajdonságok, illatok stb. is társulhatnak. Ezért "több dimenziójúak" a gyökök. Az ember összes érzékszevével nyert tapasztalatai kötik őket össze. Bonyolultnak tűnik, de nem az. Rém egyszerű, mert emberi.

 

Jelen esetben a dob, a dobás mozdulatára és ennek továbvitt ívére vonatkozik. Ez egy gömbölyDED pálya. A domb szóban pedig az m már tudatos használata a szóalkotásnak, amely formálya a dobás mozdulatának ívével jellemezhető. Annál is inkább, mert a dobást más szóval hajításnak mondjuk. Itt is ugyanaz a logika. Eleve íves a hajítás mozdulata, mint ahogyan a héj és a haj is hajlik, mint ahogy a hajó formája is... a hajlít mar "l" gyakorító képzővel is van ellátva, mert a tárgyra irányul.

 

És most jusson eszünkbe, amit az elején mondtam. Egy jelenséghez több érzékszervi tapasztalás társulhat egyszerre. A dobás nagy erejű mozdulat ha az útjába akadályt teszel, erejétől fogva fog dobbanni. Ez köti össze, a dob szavunkat a dobolással.Ha pedig eldobsz egy nehéz tárgyat, súlyánál fogva nagy erejű lesz, tehát dobbanni fog.

 

A dob pedig rokonértelmű a toporgással, csak az közvetlenül lefele, nem pedig elfele, irányuló mozgást jelent. Aki topog, az tömörít. Ami pedig tömör természeténél fogva "csomót" is jelent, ennek a neve, tömb. 

 

Így függ össze a dob a dombbal, a töm a tömmbel.

 

A tombolás a nagy erejű tömör, közeli ütések erejére és hangjára utal, hasonlóan a toppanáshoz, dobbanáshoz. Tulajdonképpen neki RONT valaki a közvetlen környezetének.

 

Ont, ront, bont - negatív hatású, leépítő mozdulatok, amelyek így rokoníthatóak a dobbal, dombbal, tömmel és tömbbel, amelyek épülő mozdulatsorok.