Mondok egy dolgot Demokritosz, de jól figyelj!

Maxwell elektrodinamikája miatt NEM LEHETSÉGES fizikai vonatkoztatási rendszert rögzíteni a fényhullámokhoz (vagy a fotonokhoz). Tehát nincsen FIZIKAI ÉRTELME az egyik fotonhoz viszonyított másik foton sebességének.

Pont ugyanannyi értelme van a "Mennyivel megy az egyik foton a másikhoz képest?" kérdésednek, mint amennyi értelme van annak, hogy "Mennyivel megy a lézerpointer fényfoltja az egy fényévnyire lévő falon, ha mozgatod a fényforrást?"

Még egyszer - sokadjára - a fiatal Einstein, ellentétben veled, értette az elektrodinamikát, és elgondolkodott azon, hogy az elektromos és mágneses mezők miképpen is látszanának viselkedni, ha felül egy fényhullámra, és azzal együtt haladva vizsgálja a mezőket. A fényhullámon ülve a hullámmal együtt haladunk, azaz nincsen hullámzás, hanem csak OK NÉLKÜL(!) statikusan kimerevedve van egy ingadozó értékű mező. És ez ellentmond annak, hogy az elektrodinamika egyenletei univerzálisak, minden vonatkoztatási rendszerben igazak kell legyenek. Az elektromágneses hullámot Maxwell elektrodinamikája szerint az hozza létre, hogy az elektromos mező változása mágneses mező-változást indukál, a mágneses mező változása meg elektromos mező-változást. És így a kettő VÁLTOZÁS egymással összefonódva le tud válni a forrásáról és a nagy üres térben haladhat szabadon. De ha a fényhullámon ülünk, akkor nincs se elektromos, se mágneses mező-változás, nincs ami a fényhullámot fenntartsa!

Egy megoldás van: a fénysebességgel haladó vonatkoztatási rendszerben nem igaz Maxwell elektrodinamikája, de azért nem igaz, mert FIZIKAILAG LEHETETLEN az ilyen vonatkoztatási rendszer. Nincsen. Nem létezik. És természetesen a nemlétező vonatkoztatási rendszerekben nem kell igaznak lennie az elektrodinamikának, kizárólag csak a létezőkben. Azokban pedig már így igaz.

A fenti tényt pedig a speciális relativitáselmélet egyenletei általánosították és magyarázták meg, hogy miért is van így. A gyorsan mozgó vonatkoztatási rendszerekhez mérve a külvilág távolságai összezsugorodnak, a külvilág változásai felgyorsulnak időben. Amikor a vonatkoztatási rendszer az egyenletek szerint elérné a fénysebességet, a külvilág távolságai nullára zsugorodnak, a változások időbeli sebessége pedig végtelenre gyorsul: a fénysebességű vonatkoztatási rendszerben a teljes tér egy pontnyi és a teljes idő egy pillanatnyi, minden egyhelyen van és ugyanakkor történik. Így pedig értelmetlenség a fizikai vonatkoztatási rendszer, hiszen nincsen kiterjedése.

Fizikai vonatkoztatási rendszert csak és kizárólag fénysebességnél lassabban mozgó dolgokhoz lehet rögzíteni, és csak ilyenekben mérve van fizikai értelme a sebességnek is.