"fésű szavunk a fe-fé-fő (fej)-hez jön a sü, aminek a jelentése a sün szavunkkal értelmezhető, Fésű=fejtű."

 

--

 

 

Igaza van.

 

 

A nap sugár is tud sütni és tűzni is.

 

 

Egyre inkább azt gondolom, hogy az ősnyelvi etimonoknak, tehát gyököknek "többdimenzós" jelentése van, aminek a magyarázata az, hogy több érzékszervi tapasztalást társítunk rögtön egy egy jelenséghez.

Hiszen ami égve sziszeg, sistereg, az sül, süt is, ugyanakkor tűszúráshoz hasonlóan éget, tehát tűz is. A tűz, bizony süt, mert a tűz olyan, mintha százezer tűszúrás SŰrűsödne össze egy helyen. Aki szőke, azt kiszítta, szőkére sütötte a nap, vagy még fiatal, zsenge SZÍne van a hajának. Az idősnek ugyanakkor már Ősz, nem SZŐke, hanem SZŰrke. SZŰrt SZÍnű, mint az ÜSZök. Az izzás a felszított tűz tulajdonsága, az üszök a SZÉné. A süldő és az üsző fiatal állatok. A SUgarak SZÉt SZÓródnak, SZIK-rát SZÓrnak. A SZEm tüze is SZIKrát tud SZÓrni. A nap meg is tud Ütni (guta ütést kap) A nap tehát: isz-zik, HEGYesen süt, tűz, mint egy ÉK - a hegy ék alakú, az ék, hegyes, tehát TŰhegyes, TŰZ, azaz ÉG. AZ ÉK a hegy csúcsa, ahol KÉKen ÉG a LÉG...

 

A gyökeink tehát "több dimenziót" kódolnak, amelyek érzékszervi tapasztalati összefüggések rögzítésére alkalmasak. A rokonértelmű szavaink árnyalatnyi módosulatain keresztül függenek, vagy éppen érnek ösze.

 

Sokkal többet kódolnak az ősgyökök, mint hinnénk! Ösztönösen dekódoljuk őket, ezért nehéz rájönni a természetükre.