Szezonzárás 2023-24

Így 1 héttel a búcsú után még mindig kurva szar érzés, mint egy rossz, szürreális rémálom, fájó volt végig követni, nemcsak a kulcsmeccset, végig szenvedni az egész idényt, nagyon sok keserűséget, dühöt, csalódást okoztak, borzasztóan megviselt, hogy kívülről látom, hogy fogyunk el, esünk szét, szenvedünk, csak felvillanásaink voltak, éveket öregedtem, mentálisan is kihatott, persze voltak megható pillanatok, Ronca búcsú, OSE közös Nélküled éneklés, NKA pécsi győzelem, meg szerettem Bicskásokkal utazni idegenbe, itthon Bicskásban szurkolni stb. Sajnálom a Klubot, Klub körül dolgozókat is.
Nagy dolgok történhettek volna, ha sikerült volna bennmaradni a hírek, pletykák alapján, kár, hogy ez sem volt elég motiváció.
Idei utolsó M4-es Kosármagazinba összefoglalóval bekerültünk, alul linkelt kép, bár ne kerültünk volna, elkeserítő.
A múlt szerdai semmivel, ahol egy esélyünk volt, mindent vagy semmit, akarat, lelkesedés, tűz, hit nélküli puha lötyögéssel, feladtátok, egymásért se hajtottatok, tisztelet a kivételnek, már mielőtt a labdát feldobták volna, megfosztottatok minket, a dupla pécsi kirándulástól, Lauberbe visszatéréstől. Város messze legnépszerűbb csapata, legnagyobb nézőszámmal, támogatók, elköteleződés, Bicskások, szurkolók, nézők meg vannak, jó lett volna elkezdeni törleszteni azoknak, akik még hittek bennetek, erre tökutolsók lettünk az alapszakaszban, ott már kiestünk az Olaj ellen hazai pályán lélekben, Arénánál, kisParkban ez látszott is, ott belülről titkon érezte mindenki, még ha nem is mondta ki, csak akkor még hittünk benne páran, számolgatás, még volt némi bizalom Daco felé, légiósokban már akkor sem, hogy lehet csoda, bennmaradás, mert olyan nincs, olyan nem lehet, de lett, sajnos csodák nincsenek ebben a lebonyolításban.
Igazából a felnőtt kaposvári A csoportos kosárlabda évek óta haldoklik.

Mióta az egykor sikeres Bajnok (2001, 2004) és Kupagyőztes (2004) Klub először középcsapattá süllyedt, bár ott is 7 szűk esztendő volt, óriási lemorzsolódással, lelátón visszanéztem képeket, visszaolvastam cikkeket 1995-ös kieséskor, nagyon sok a hasonlóság a mostani idénnyel, ajánlom olvasásra, majd alsóház üres lelátókkal, utána 2012-2014 utolsó éremesély 2 db 4. hely Feketével, annak is már 10 éve, azóta folyamatos visszaesés, legalább a 8-ért, majd 2017 óta gyenge, vesztes Klubbá silányult, rajtunk kívül minden Klub, aki nem esett ki, Kupa és/vagy Bajnoki sikerek, érem, rájátszás stb. jöhetett ide bármilyen magyar és/vagy külföldi edző megbukott, rövid időn belül, kaposvári közeg kivetette magából, nem volt mögötte támogató légkör, bizalom, idő, kapkodás, rossz döntések sorozata, következményt mi vagyunk kénytelenek viselni.
Idén buktunk önkosártól kezdve, mezlevételen, pályán ünneplésen át, 10 pontos vezetésről hazai pályán hosszabbításban, meg +19 pontról hazain szintén stb.
Ahol a biztos bennmaradást tűzte ki célul Kornél. ami nem sikerült se neki se Daconak.
Számtalan oka van, évek óta fejtegetjük, esszét lehetne írni, pár éve Gumi mondta, hogy nincs szakma, ettől kezdve, nincs rendszer pl. ha 5 légiós lehet, 4-gyel kezdünk, játszunk alapszakasz első fele kísérletezés, télen kármentés, szerkezeti gondok, hiányposztok, nincs védekezés, dobjuk túl az aktuális ellent, pillanatnyi talmi győzelmek, a fontos, kulcsmeccsek elvesztése, hazai pályán, idegenben súlytalanság, Ronca pótlását nem oldottuk meg évek óta, 4-es poszt lyukas, Borisz alkalmatlan csapatkapitánynak, limitált szerepe, feladata miatt, nincs vezér, felnőtt magyar mag gyenge, 5 légiós összesen nem ért 2-3-t, nincs kezdő irányító, se kezdő center, Filipovity Márkó nem lett beépítve, erőltettük 4-esben, hozzáállásbeli gondok, motiválatlanság, sérülések, hiányzók, gyenge kommunikáció, ki játszik, ki nem, miért, hiányoltam az alsóház előtt ankétot is, Körmenden 100-an voltak stb a lényeg, hogy 20 éves 2. Bajnoki ünneplés helyett dicstelen véget ért 2024.

A fiatalítás, utánpótlás tehetségek játéka, fejlesztése, nevelése, jó irány, ha mellette van eredmény siker, na az nem volt, sajna nem volt meg az egyensúly.
Le a kalappal azok előtt, akik képesek voltak az alsóházban utazni, én képtelen lettem volna rá.
Ők jobban akarták a győzelmet végig nyomták, szívvel-lélekkel, hanggal, kár, hogy nem becsülték, tisztelték őket.
Méltatlanok voltak a szeretetükre, érdemtelenek meccs végi tapsukra, pacsizásra, ölelkezésre tisztelet a kivételnek.
Új fejezet, új korszak kezdődik ősszel, egyértelmű, hogy vissza kell jutni azonnal 1 év után, hogy valamit jóvá tegyenek, bizalmat, szeretet visszaszerezzék azoknak, akik kint lesznek B-ben, ezt a "botlást" javítsák, majd kötelező, lendületből újoncként a 8-ba jutni lásd idén NKA, célként, hogy újra visszatérjünk a siker útjára, Aréna első rájátszásmeccs, elég volt ebből a szürke, unalmas, idegesítő nihilből, semmiből, ürességből, ebből a szimpatikus vesztes attitűdből, eljött a változás, változtatás ideje.

Köszönet HDO-nak, Oroszlányi Barátainknak ill a többi Szurkolónak üzenetekért, együttérzésért, jöttek olyan helyekről is, ahonnét sosem gondoltam volna, innentől ők tiszta lappal indulnak nálam, a korábbi ellenszenvemnek, gyűlöletemnek feléjük vége.
Jó volt olvasni a sok biztató, támogató hozzászólást, meg BB1-en a visszaemlékezéseket.

"Kellenek a mélypontok ahhoz, hogy még nagyobb örömet okozzanak a dicsőséges pillanatok. Meglesznek azok is."