Sajnálattal látom, hogy nem áradozott senki erről a lemezről, amit olyan szempontból meg tudok érteni, hogy nem könnyű mit mondani... viszont én annyira magaménak érzem (az albumot és a feladatot is) hogy ilyen értelemben igazságot szolgáltassak ennek a páratlan doom/rock mesterműnek, hogy muszáj megszólalnom, írni róla valamit, csak néhány sort, mert úgy gondolom, ennyivel tartozok neki. 

Mágikus realizmus. Ez az irodalmi műfaj lett ide átültetve... és ez a meghatározás az, amellyel a legtalálóbban lehetne jellemezni azt a zenei mirákulumot, amit egyrészt Leif Edling (főmágus) jelenléte fémjelez s amit a lemez impozánsnál impozánsabb dalai, szerzeményei magukban foglalnak vagy méginkább: rejtenek. Rejtenek.... hiszen a hatás nem mindenki számára lesz instans és releváns, mint ahogy az éj szelleme sem jelenik meg minden arra érdemtelen, kóbor léleknek - ahol viszont megjelenik, ahol van kellő fogékonyság arra, hogy jelenlétével a szemlélő-hallgató szubjektumban a delejezés mámorát keltse, ott távoztával valami feltárul a varázsból. Olyan ez az album, mint egy ragyogó, éji jelenés.

Pontosan olyan. De nem csak, hogy olyan. Ez az. 

Ennek megfelelően csakis a legmélyebb alázattal és a legcsendesebb áhitattal illik, kell és szabad hozzá közelíteni, máskülönben szertefoszlik, még mielőtt megjelenne. 

Említettem Edlindet, de meg kell említeni a többi tagot is, név szerint, mert mindegyiküknek elévülhetetlen, vaskos érdemei vannak abban, hogy a Hollómaszkos lány alakjában az Éjszellem tiszteletét tette. 

Úgyhogy álljon itt a névsor, abban a sorrendben, ahogy az a digipackos CD+DVD formátum kihajthatós, belső borítójában áll:

Jennie-Ann Smith, Vocals

Marcus Jidell, Guitars, Backing vocals

Leif Edling, Bass 

Lars Sköld, Drums

Carl Westholm, Organ, Rhodes, Piano, Theremin, Moog and Mellotron 

 

Csak a rend kedvéért: 
10/10