A nem létező vár, nem létező falainak merész ostroma :-DDD

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167039208&t=9111571

 

 

---

 

 

Nem az ostrom a lényeg, hanemegy rakat "besenyő" településnév, amely mégsem török eredetű - pl. Koppány somogyi birtokainak szomszédságában, vagy a borsodi Vata által uralt területekkel.

A legősibb a finnugor eredet, nem a török és végképp nem a szerb horvát, pl. a baj szavunkra.

 

Vajta és vatta (Vatha, Woytha, Watha, Bata)  településünk:

 

 

Látható, hogy  fgr. võita-ból szabályosan lett magyar vajta (A fgr. *o > m. i hangváltozáshoz vö. →faj : →fiú;  vö. foγȧ > foá > fojá)

A →fiú szóhasadásos párja lehet. A szó toldalékolt alakokban keletkezhetett, pl. foγȧ > foá > fojá. A j-s alak elvonással jött létre. A szóhasadás még az ősmagyar korban mehetett végbe. v.ö. baγatur ’jó’; kipcs. bahadur ’bátor; hős’; oszm. bahadır ’ua.’, batır ’bátor, hősies’; kaz. batı̈r ’bátor’; stb

 

Tehát az eredeti alak βoj+ta, βoj+tu - vojtuból pedig úgy lett vajda, ahogyan a hajtóból hajdú.

 

 

 

ÚESz: Vív: Vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Finn voi- ’képes, bír, megtehet’, voitta- ’felülmúl, legyőz; kap, nyer’; észt või- ’képes, megtehet’, võita- ’legyőz, leküzd; (játékban) nyer, üt ‹kártyajátékban›’, võitle- ’harcol, küzd’, [fgr. *βoje- ’képes, bír’]. A jelentésekhez vö. zürj.  (Sz.), (P.) vermi̮- ’képes, bír; leküzd, legyőz ‹birkózásban›’. A fgr. *o > m. i hangváltozáshoz vö. →faj : →fiú; vö. még haj (→héj) : →hiu. 2 Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →vaj², vajik (→vajúdik), ill. a →vijjog tövével függhet össze. Az eredeti jelentése ’harc közben hangosan sikolt’ lehetett.▣  ⌂  Az eredeti változat mindkét származtatás esetében a ví lehetett. A szóvégi v, ill. j hiátustöltő hang. A vin változathoz vö. →fő¹, →rí stb.

 

 

 

 

A baj és a bátor szavaink is szóhasadással keletkezetek fgr. *βoje- ’harcol, képes, bír - szavakból