Kedves Solya!

Nagyon jó neked.:-) Hogy nincsenek előítéleteid.

Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. És általában az előítéletek kialakulásáért nagyban felelős nem csak önmaga, hanem a környezet is.
Példa következik:
Ha bemegyek egy boltba, ahol plazacicák az eladók, akkor 10 alkalomból 9-szer úgy néznek rám mint egy különlegesen ronda bogárra, csak is azért mert kilógok a sorból amit ők képviselnek. Pedig én indításnak mindig kedvesen és hangosan köszönve megyek be. Aztán visszaköszönés nuku, úgynézésmintegytolvajra 1000. Ekkor néha én még köszönök kifelé menet, de gorombáb és csakazértse napokon nem.
És az ilyen esetekből már bocs, de nem tud az ember lyánya pozitiv konzekvenciákat levonni.

Ugyanakkor pont a napokban járt az eszemben az izlés dolga. Hogy lehet - elég furcsa ugyan nekem - hogy másnak tényleg nem teccik az én visszafogott stílusom és valóban valahogy az a szép, vagy legalábbis dögös, amit a többségen lát. És próbálom azóta ilyen szemmel nézni a sokféle emberkéket. Nagyon nehéz, mert az ember nem tud igazán objektív lenni. De azért valahogy úgy könnyebb megérteni, ha ezt észben tartom. Hogy nemcsak haj, bőr, szem színben különbözünk, hanem belsőleg is. És úgy csak igazán. És ettől lesznek a külső eltérések is. Valakinek zsigerből ez jön, valakinek meg mert még nem érzett rá, hogy ki is ő (elképzelhető egyes szomorú esetekben, hogy sose fog), csak a copy marad.