Itt van a buca elásva finnugristáinknál, mint ótörök jövevényszó!
ótörök jövevényszónak álcázzák a bgokát, a bogot meg nem! :)))))))))))
Az okát is tudom... mert a finnugristák csan nk-s szavagból vélelmezik a g hang kialakulását. Ezért vágják el az ÖSSZES török-magyar szóegyezést!
ÚESz: boka A: 1193 ? boka [hn.] (ÓMOlv. 54); 1211 ? Buca [szn.] (PRT. 10: 515); 1405 k. boca (
https://uesz.nytud.hu/index.html
"Ótörök jövevényszó. | ≡ Csag. bakay ’a birka sípcsontja’; kirg. bakay ’a pata feletti csontok’; kum. baqay ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol és mandzsu nyelvekben is. ⌂ A magyarba átkerült alak a *baka lehetett. A boka első szótagi o-ja elhasonulással jöhetett létre; vö. →pogácsa, →pogány stb. – A 4. és 5. jelentés főleg a baka változathoz kapcsolódik. ≂ Tisztázatlan idetartozású a (N.) bokázófúró ’egy fajta fúró a kerék küllőinek készítéséhez’ (1696: SzT.), amely Erdélyben ismert tájszó."
Miközben itt a bog:
ÚESz: bog: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj. (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj. (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp. (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. ⌂ A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.
