„„onmagaban ero nem letezik. az ero annak a hatasnak a merteke, amit egy mozgo vagy egy nem mozgo, de erovel terhelt anyagi entitas egy masik anyagi entitasra gyakorol.”

Amikor az erő önmagában létezik, akkor mozdulatlan potenciának, lehetőségnek nevezik. Ha a fizika beszél végtelen nagy hőmérsékletről, sűrűségről, távolságról, stb. akkor miért ne beszélhetnénk végtelen nagy erőhatásról? Persze hozzá kell tennem, hogy ez csak lehetőségként létezik. A megnyilvánult erőhatás, végtelen sok parányi téridő kvantumban értelmezhető. Még csak nem is megmérhető, mert nincs hozzá fogható kis időnk. A téridőt csak a végtelen sok, mérhetetlenül kicsi kvantumok struktúrája, a dinamikusan fluktuáló vákuum, a „nullponti” energia, a mindent magában rejtő Minkowski monolit, a múlt, jelen, jövő egybegyúrása teszi elfogadhatóvá, logikailag létező valósággá.

„kiterjedes nelkuli pont nem letezik. a ter egy tetszolegesen kis reszet vizsgalhatjuk (bar nem zarhato ki, h a kiterjedes is kvantumos) de az soha nem lehet zero kiterjedesu.”

Pontosan erről beszélek. A valóság a megnyilvánult erőből létezik. Nincs kiterjedés nélküli valami. Amit kiterjedés nélkülinek tartunk, az a lehetőség, a potencia, ami viszont van. Azért van, mert a téridő kvantumok parányi létezési idejének lejárta után, az erőhatás megszűnése potenciába vált. Újra lehetőséggé lesz. Olyan ez, mint amikor a fekete lyuk elnyelője, a fehér lyuk meg forrása a megnyilvánulásnak.

„nem az a lehhetelen, hogy a mozgast egy ido es 1-3 terdimenzioval abrazoljuk, hanem az, h az idodimenzio onmagaban is valtozzon.”

Az idődimenziót úgy képzeljük el, mint egy folyót, amely nem folyhat csak lefelé. A folyó sebességéről érzéki csalódásokkal teszünk kijelentéseket, miközben pontosan mérhető, a dolgok periodikussága alapján. Vagyis támpontokat, jelzőkarókat kell használnunk hozzá, mint az óraszámlap rovátkáinál tesszük. Ha az idő dilatációról beszélünk, akkor léptékváltásról van szó a karók közti távolságot illetően. A távolsággal úgy növekszik a karók közötti távolság, ahogy a fény hullámhossza nyúlik. A gravitációs vörös eltolódás, a térerő léptékváltásából származik. (a távolság négyzetével csökkenő) Ez is azt jelzi, hogy a tér és az idő egyformán van kitéve a léptékváltásnak a téridőben.