„A téridő az egy térnek az ideje.”

Pontosan erről beszélek. A potenciából megnyilvánul az erő, kiterjesztve a teret, ami csak egy időtartamig létezik. Nálam ez a legkisebb formájában a téridő kvantuma. Mivel ez nincs egyedül, vagyis végtelen sok létezik belőle, egy dinamikusan vibráló, rezgő struktúrát képez, aminek a kiterjedtsége és létezési ideje végtelen. Csak így tudom elképzelni a végtelen téridőt, amiben véges kiterjedtsége van a lokalitásoknak. Azoknak a lokalitásoknak, amit anyagi részecskéknek, korpuszkuláknak nevezünk. Ha azonban, az anyagi korpuszkuláknak mezőket alkotó hullám formátumai vannak, amit sugárzási térnek, vagy erőtérnek, esetleg fényközegnek nevezünk, akkor ez a két formátum kovariáns, ami normálassal, korrelációba kerül. (a normát pedig az Isten, vagy az ember határozza meg) ;-)