A már megunt ruhákat évekig kerülgetem a szekrényemben, aztán egyszer csak begőzölök és bezsákolom őket. Anyu utána átjön hozzám, szépen gondosan kiválogatja a normálisabbakat és hazaviszi, merthogy van nekem egy hugom is. A többiből kedvesem kiválogatja a pamut dolgokat, azzal remekül lehet kocsit mosni, a kiválogatottak közül én is kiválogatok magamnak ablakmosásra, portörlésre, a maradék meg vagy megy a Vöröskeresztnek, vagy rakosgatom jobbra-balra, mígnem megint találok köztük olyat, ami de jó! :-)

Ami állandó, az én vagyok:-) Na jó, egy-két egyszerű szabású szoknya, kispóló hosszabb ideig is megmarad a favoritok között (pl van egy topom, amit a nyolcadikos ballagásomra könyörögtem ki, és annyira jó állapotban van, hogy a mai napig hordom).