Nézd meg az adott linket, ahol leírtam az egyes résztvevők sajátidejeit adó integrálokat az ő v_A(t), és v_B(t) sebességfüggvényeikből számítva. Látszik, hogy a rendszeridő szerinti  t₁ és t₂ időpontokban történt találkozások között annál a résztvevőnél telik el a leghosszabb a sajátidő (pontosan t₂-t₁) akinek sebessége végig változatlan v(t)=állandó. Ennél rövidebb annál a résztvevőnél, akinek változó a v(t) sebességfüggvénye, s általában annál rövidebb, minél erősebben s minél többször változik. Téridő ábrán ez nagyon szemléletes: minél többoldalú és minél cikcakkosabb a téridősokszögnek az a része, ami az ő utazását ábrázolja.  De konkrét sajátidőket csak konkrét sebességfüggvények behelyettesítésével lehet kiszámolni.