The Gathering - Nighttime Birds

Nálam nem egy zenekarnál megvolt az a szokatlan helyzet, hogy nem a dalaik és nem a lemezeik, de nem is a spontán koncertélmények miatt kerültek be a kedvencek közé, hanem a róluk általában hallott jó vélemény miatt mentem el a koncertjeikre, ami aztán igazolódott is... de aztán csak később (vagy még akkor se) ástam be magamat a diszkográfiájukba. A Gathering is pont ilyen... nem az első és nem is a második koncertjük után hallgattam meg ezt pont ezt az albumot teljes egészében... olyan mp3-csokorban, ahol nem voltak sorrendbe rendezve a számok, hanem ABC szerint dobta a gép. Így volt nyitányként a Confusion, ami azonban mit sem változtat a dolgokon... ami nem hangzott el élőben, az is tökéletesen hozta az egész lemezre jellemző lebegést  amiben a szólógitár, a finomabb hangszerek és Anneke hangja is a legjobb hozzávaló. "Einfach nur gleiten", ahogy a Goethes Erben ugyanebben az évben megjelent (de általam nem listázott) lemezén is mondja az egyik szám refrénje, de itt is sikerül ezt a csúcspontnak számító címadóban tökéletesen megragadni: "When they fly through the night as beautyful nighttime birds." Hogy ki melyik baglyot tartja persze szépnek, az már mellékes, ahogy az is, hogy éppen hammond, elektronika, vagy riffek adják a fő alapot a szólók és Anneke mögé... és az is, ha néha gyorsítanak (Third Chance), vagy lassítanak (Shrink). Valahol pedig az az alaphangulata is megvan, mint az ebben az évben első helyezett Tiamatnak... és ha valaki azt mondja, hogy "alma meg körte", akkor erre a válasz az, hogy a közmondás sántít, hiszen a két gyümölcs sokkal közelebb áll egymáshoz rendszertanilag, mintha azt mondanánk, hogy "alma meg barack" - amik kinézetre is hasonlítanak. Itt a különbségek azonban ugyanúgy nem vesznek el a szépségből, a hangulatból... meg a 10/10 pontból sem.