Nem hinném, hogy összeesküvés lenne, inkább egy hatalmas tévedés.
A relativitáselmélet születése egy nagyon érdekes és tanúságos történet.
Röviden összefoglalom.
A 19. század végéig minden tudós (Maxwelltől Lorentzig) meg volt győződve arról, hogy a fény hullámjelenség. Ezért léteznie kell egy olyan közegnek is, amelyben a hullámok terjednek. Ezt nevezték fényéternek, vagy röviden éternek. Ez idáig tiszta és logikus volt.
A Lorentztől származó feltételezés szerint az éter egy abszolút nyugvó közeg, amely mozdulatlanul tölti ki a világmindenséget.
Ezt a fényközeget (étert) szerették volna kimutatni 1887-ben a Michelson-Morley kísérlettel. De a kísérlet negatív eredménnyel zárult. A kísérletből kiderült, hogy az éter nem lehet mozdulatlan, hanem együtt kell mozognia a Földdel a Nap körüli keringés során, hiszen a mérés nem mutatott ki sebességkülönbséget a mozgó Föld és az éter között. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha együtt mozog az éter a Földdel.
Mivel a Földdel együtt mozgó étert Einstein nem tudta elképzelni, azt találta ki, hogy éter nem létezik. Így ír:
„…elfogadhatónak láttam a következő, kézenfekvő megközelítést. Az éter egyáltalán nem is létezik.”
Ezért, amikor a relativitáselméletet felépítette, az étert kihagyta belőle, mivel éppen az volt az alapgondolata, hogy éter nem létezik, így:
- Nincs az éterhez köthető kitüntetett koordinátarendszer (K0), vagyis minden rendszernek egyenértékűnek kell lenni. Ez a relativitási elv.
- Ha nincs éter, akkor a fény sebessége az éterhez nem viszonyítható, ezért a fénynek minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel kellene haladni. Ez a fénysebesség állandóságának az elve.
Ezek képezték a relativitáselmélet két alapfeltevését (posztulátumát), amelyek csakis akkor lehetnek helytállóak, ha éter (vagyis fényközeg) nem létezik.
De mi történt 15 évvel később?
Einstein rájött (amit egyébként mindenki más tudott), hogy fényközeg nélkül nem terjedhet a fény. Bölcsebb korában, amikor már az általános relativitáselméleten dolgozott rájött, hogy valamiféle éter mégiscsak szükséges a fény terjedéséhez.
43 évesen ezeket írja, „Az éterről” című újságcikkében:
„Az általános relativitáselmélet értelmében a tér éter nélkül elképzelhetetlen; nélküle nem terjedne a fény…”
A jövőre nézve pedig megjegyzi:
„Még nem vagyunk tisztában azzal, hogy az új éter milyen szerepre lesz hivatott a jövő fizikai világképében.”
Ebből a mondatból nyilvánvaló, hogy az éternek még szerepet szánt a jövő fizikai világképében.
Továbbá:
”...az általános relativitáselmélet … kizárja a távolhatást: minden közelhatásra felépülő elmélet azonban feltételez mezőket, és így az ’éter’ létezését is.”
A Párbeszédben pedig ezt mondja, amikor megkérdezik tőle, hogy:
„…mi a helyzet a fizika beteg emberével, az éterrel?”
Einstein válasza:
„Változatos volt eddigi sorsa, s távolról sem mondhatjuk, hogy már halott.”
Ezekből jól látható, hogy Einstein komolyan gondolta az éter újraélesztését.
Fogadjuk el Einstein új álláspontját, hogy mégiscsak létezik fényközeg (amelyet "új éter"-nek nevezett). Akkor viszont a relativitáselmélet két posztulátuma érvényét veszti, és ezzel együtt az egész relativitáselmélet is. Ugyanis, ha van fényközeg, akkor:
- Létezik az éterhez köthető kitüntetett koordinátarendszer (K0) is, vagyis a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek. Ezzel a relativitási elv megbukott.
- Ha van éter, akkor a fény sebessége az éterhez viszonyítható, ezért a fény csakis az éterben halad sebességgel, az éterhez képest mozgó rendszerekben már nem. Ezzel a fénysebesség állandóságának az elve is elbukott.
Mivel az éter létezése esetén mindkét posztulátum érvényét veszti, ebből nyilvánvalóan következik, hogy az egész relativitáselmélet sem lehet érvényes.
