Akkor viszont nem lehet személynév ("Muager") is egyben.
-----
ÚESz: a magyarban ugyan nem bizonyítható, de a rokon nyelvekben megtalálható megfelelők alapján kimutatható ’test, törzs’ jelentése az alapszónak megőrződött. Egy ’törzs’ > ’maga’ jelentésváltozás hasonlóan más nyelvekben is megtalálható;
--
A mag - szavunk jelentése eligazít: vonatkozhat ma is dologra, vagy csoportra. Magunkra már csak akkor, ha tovább képezzük. Nyilván, hiszen ha már dolgot, csoportot is jelent, meg kell valahogy különböztetni a személyre vonatkozó jelentéstől.
Az eredeti jelentéséből specializálódott - ami a méret, mennyiség szavunk mi² névmás töve kaphatott egy ősi -énk képzőt amely ma melléknevet és birtokos személyragot alkot. igékből,: https://uesz.nytud.hu/index.html?displaymode=web&searchmode=exact&searchstr=mi&hom=2 - ebből az -nk végződésből lett azután g hang. Ugyanezzel a képzővel ismételjük meg a létrejött mag szóból a magunk szó kialakítását.
ÚESz:
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (P.) män ’amely, ami’; osztj. (V.) mö̆γi’mi’; zürj. (Sz.), (P.) mi̮j ’ua.’; votj. (Sz.) ma ’ua.’; cser. (KH.) ma ’ua., melyik’; md. (E.) meźe, (M.) meźä ’mi, valami’; finn mikä ’melyik, milyen’; lp. (norv.) mī (mâ-) ’mi?, melyik?, milyen?; bármi’; – jen. mîɁ ’mi’; szelk. mi̮ ’dolog, áru’; kam. moɁ, mo ’amiért, miért’; stb. [uráli *mɜ ’mi; dolog’]. A rokon nyelvekben megfigyelhető szabálytalan tőmagánhangzó-megfeleléseket tekintve feltételezhető, hogy az alapnyelvben egy palatális és egy veláris változat is volt. Nyílt magánhangzós tőváltozatok hangsúlyos helyzetben mind a magyarban, mind a rokon nyelvekben kialakulhattak. ⌂ Eredetileg kérdő névmás volt, amely hangsúlytalan helyzetben határozatlan névmás lett. A vonatkozó névmási funkció alárendelő összetett mondatokban alakult ki.
---
mag+ ar főnévképzővel népnév - később - magyar
A magar népnévből meg Muager személynév.
Tehát Muager annyit tesz, mint magyar.
