Enyhe elbeszélést érzek. A saját etikai, hitéleti, emberi alapvetéseidet kéred számon másokon, nem elfogadva, hogy az ő koordinátarendszerében mindaz, ami és ahogy történik, az a jó.

S ez bizony mesterségesen fenntartott viselkedés, s  vélekedési norma kishazánkban (is), hogy nehogy tényleges nagykoalíció jöhessen létre. Mert ugyan én is gyakorlati háttérkoalíciót látok az elitben, de az bizony csak rétegmegélhetési (ellenzékiül nerista lopási) játék.

A hajlékony gerinc és a botrány: a kormánypárti szavazó tudja, meggyőződése, hogy az az ember egy hazug srác áldozata, a bíróságok pedig a következetes rávallások okán ítélték el, s politikus nem mondhatja ki egy bíróság ítéletére, hogy hazugság, tévedés, rendszerhiba - hát ezért az ártatlant mentesítő kegyelem. És ez bizony egy meggyőző, igaz és helyes érvrendszer, ha a kiinduló dolgot ténynek vesszük. Márpedig ők annak veszik, inkább hisznek kendrének, mint egy.... és ide bármilyen pejoratív jelzősor beilleszthető, ahogy a suttogópropaganda be is illeszti. 

Gondolj bele, miképp terjed, ha a mélyellenzéki, cigány jogvédő(!!!!!!) ismerősöm azt magyarázta, hogy soha nem fog hinni egy zacis ratyinak. 

Szóval ami neked botrány, másnak tényleges igazságszolgáltatás.