ez igy nem teljesen igaz, bar majdnem.

igen, a neuralis azt mondja, hogy nem linearis adat tarolas es feldolgozas tortenik, hanem a tapasztalas szerint jonnek letre sulyozott kapcsolatok barmely adatresz kozott (kapcsolati valoszinuseg). de ehhez szukseges egy tanitasi fazis, amiben kalibraljak a feldolgozo fuggvenyeket, hogy az eredmeny helyes legyen. majd ezt kovetoen engedik szabadon. de ekkor is az alap fuggvenyei/szabalyai szerint dolgozik, azokat soha nem irja felul, csak kiegeszito algoritmusokat hoz letre illetve modosithatja a reszek kapcsolati halojat es uj adatot epithet bele.

a mai elfogadott allaspont szerint a tudat, illetve a tudat letrejottenek lehetosege, onnan feltetelezheto, ahonnan kezdve egy rendszer korlatozas nelkul felul irhatja az alap programjat, vagyis fuggetleniteni tudja magat az alkoto celjaitol. ezek a rendszerek programja ezt nem engedi meg ezert nem tekinthetoek tudatos rendszereknek.

attol, h mi nem tudjuk meghatarozni a legvaloszinubb allapotot es az oda vezeto algoritmust egy elmeleti problemanal, meg az letezik. es ha egy ai ezt megtalalja, es meg fogja, mert erre van programozva es a kapacitasa is elegendo lehet, mindig a magasabb entropia fele halad, megha idolegese, zsakutca megoldasoknal, csokken is.

az ai tanulasi mechanizmusa es mukodesi strukturaja pont azt zarja ki a folyamatbol, amitol az emberi gondolkodas konstruktiv es ami a teljes biologiai rendszereket a fejlodes utjan viszi: a hibat. hibat a folyamatban, az adatkapcsolatokban es az asszociacios halozatban.