Ebben a helyzetben az egyetlen helyes és értelmes cselekvés a szurkolók részéről, ha létszámban és erőben is megmutatják az erejüket; különösen úgy, hogy vitathatatlanul az egyik legfontosabb attribútumai a veszprémi kézilabda sikereinek.

Sokszor kérte a klub a segítségünket, most mi is kérnénk valamit: alázatot, szerénységet, tiszteletet és tisztességes munkát mindenkitől ott, ahova a hivatása rendelte.

Aki most kritizálja ezt a kezdeményezést, nem cselekszik másként, mint ami miatt ez a megmozdulás létrejön: a saját egóját a klub érdeke elé helyezi.  

Másrészről semmi olyan nem történik most a csapat körül, mint amit ne láthattunk volna már elégszer az elmúlt 14 évben: ezért a megoldás keresésénél is azt kell megvizsgálnunk, hogy mikor és mivel sikerült (véges számú esetben) meghátrálására kényszerítette ezt a cinikus arroganciát. Ez kizárólag akkor működött, amikor a hatalom esszenciáját, sőt egyetlen célját jelentő hatalommegtartás lehetőségét - akár csak kicsit is - veszélyben érezték: a Mandiner cikke kremlinológiailag  egyértelműen jelzi, hogy magasabb szinteken is elfogyott a türelem. Az a kormányzat, amely un. nemzetstratégiai ágazatnak tartja a sportot, nem fogja hagyni, hogy az ország 2. számú kirakatcsapata körül ilyen látványos indulatok kulminálódjanak (egy hónappal a választások előtt).

Szerintem beáldozzák a harmadik vonalbeli menedzsert és keresnek egy kevésbé konfrontatív, esetleg helyi kötődéssel rendelkező figurát, aki persze - a rendszer működésének sajátosságai miatt - nem fog tudni jelentős kérdésekben más lenni, de alkalmas lehet a konszolidáció elvégzésére. 

Nagy Laci kulcsfigura a történetben: Karmelita-vendégként, egykori élsportolóként a szava mindig többet fog érni a hatalomközpont számára, mint bármelyik cégvezetőé.